Csejtei vár romjai - Báthory Erzsébet itt
töltötte utolsó éveit
Az egyik tudományos filmeket vetítô tévécsatornán nemrégiben egy Amerikába szakadt, állítólagos Báthory-leszármazott kalauzolta el a világ érdeklôdôit Csejtére, ahol látványosan bocsánatot kért ôse, Báthory Erzsébet büneiért, miután hosszasan magyarázta, miként ontotta a szadista ôs fiatal leányok vérét, hogy megôrizze fiatalságát. Csakhogy már az 1980-as években sikerült feltárni hosszú jogtörténeti kutatással, hogy Báthory Erzsébet meghurcolása valójában koncepciós eszköz volt a három részre szakadt ország királyi térfelének Erdély-politikájában a fejedelemség - egyben a fejedelmi székben ülô Báthoryak - nemzeti vonzerejének lerontására és Thurzó György nádor hatalmi törekvéseinek legalizálására.
|
A magyar történelemben a XIII-XIV. századtól szerepet játszó Báthory-család történetünk idején már több ágon terjedt. Ez utóbbi ág adta Erdélynek a fejedelmeket, közöttük Báthory Istvánt, aki utóbb a lengyelek egyik máig legtiszteltebb, választott királya lett. Az ő testvérhúgának, somlyai Báthory Annának az ecsedi ágba tartozó Báthory Györggyel kötött házasságából született ecsedi Báthory Erzsébet és fivére, a zsoltáríró ecsedi Báthory András országbíró.
Azoknak, akik Báthory Erzsébet vélt szadizmusának mint idegbetegségi tünetnek a rokonházasság genetikai ártalmaiban vélik magyarázatát, maga a családfa mond ellent. Ugyanis a két ág elkülönülése sok generációval korábban történt, az utolsó közös ostol származók között Báthory Erzsébet szülei a hetedik generációban álltak. Ez testvérek között is több mint 200 év távolságot és hat-hat közbülso ost jelent.
A késobbi koncepciós ügy kapcsán sem érdektelen az a tény, hogy Báthory Erzsébet édesanyja még Báthory Györggyel való házasságkötése előtt, Drághffy Gáspár özvegyeként - nő létére Európa-szerte egyedülálló módon - 1545. szeptember 20-ára zsinatra hívta össze a birtokain muködő kálvinista lelkészeket. Ebből egyúttal az is következik, hogy Báthory Erzsébet is kálvini hitben nevelkedett. Vallását valószínüleg a lutheránus Nádasdy Ferenccel kötött házasságában sem adta fel. S bár a Nádasdy-birtokokon élők lutheránus vallásgyakorlatát sem házasságában, sem özvegyen nem zaklatta, sot iskolákkal, lelkészek taníttatásával, javadalmakkal támogatta, meghurcolása idején egyik legádázabb ellenfeleként a csejtei lutheránus lelkész lépett fel vele szemben, még kannibalizmussal és boszorkánysággal is meggyanúsította.
Báthory Erzsébet vallási toleranciáját mutatja, hogy bár a csejtei Nádasdy-birtok - kastély, vár és váruradalom - valószínüleg az ő jegyajándéka volt, és özvegységében hitbérül illette, tehát teljes mértékben az ő földesúri hatalma alá tartozott, sem a jobbágyok vallásgyakorlatát, sem az ellene már régtől áskálódó lelkészt egyházi hivatalában nem bolygatta.
Báthory Erzsébet második férje, Nádasdy Ferenc, a törökverő "erős fekete bég" - Nádasdy Tamás nádor és Kanizsay Orsolya egyetlen gyermeke és örököse - az ország egyik leghatalmasabb főura volt. 1604. január 4-én halt meg, ekkor Báthory Erzsébet 44 éves volt. Öt gyermekükről van tudomásunk, közülük két leány és egy fiú érte meg a felnőttkort. Anna a szigetvári hős, Zrínyi Miklós egyik unokájának felesége lett, Kata pedig Homonnai Drugeth Györgyhöz ment feleségül. Pálról, aki koránál fogva is leginkább megszenvedte édesanyja meghurcolását, a történelem nem sokat tart számon. Mindössze annyit - bár ez sem kevés -, hogy felnőtt korában bibliafordítással foglalkozott, azt ki is adta, s az ő fia és nevelése volt harmadik Nádasdy Ferenc, aki a Wesselényi-féle összeesküvés részeseként vérpadon vesztette életét.
Magyarország - a közkeletü, de téves nyugati felfogással szemben - soha nem volt része a Német-Római Birodalomnak. A Német-Római Császársághoz csak akkor kapcsolódott, amikor a magyar király és a német-római császár ugyanazon személy volt. Tehát csak a "német-római császár és magyar király" személyén keresztül, de mindig is önálló államiságú királyságként. Csakhogy volt ebben az időszakban egy-két kivétel, amikor a magyar király nem volt egyben császár is. 1608 és 1613 között például az udvarát Prágában tartó Rudolf császár - főként Bocskai szabadságharca hatására - lemondott a magyar trónról öccse, Mátyás javára, aki viszont csak fivére halála után, 1613-ban lett egyben német-római császár is. Báthory Erzsébet meghurcoltatása és bebörtönzése II. Mátyás magyar királyságának ezen rövid időszakában történt.
Erdély Báthory Erzsébet ügyének idején különálló fejedelemség volt, s a fejedelmi székben Báthory Gábor ült. A fejedelemségi státust a török árnyékában és a Habsburg befolyási törekvések ellenében is megtartó Erdély a maga politikai függetlenségével nemcsak irritálta az abszolút uralomra törő Habsburg udvart, de korlátozta annak királyi hatalmát és hatalomgyakorlási módszereit. Egyszersmind kifejezett veszélyt jelenthetett, mivel a királyi Magyarország Habsburgoktól való függetlenségi törekvéseinek támogató hátterévé válhatott. Ezért Erdély ügye szinte mindig központi kérdése volt a bécsi politikának.
Ugyanebben az időben Rudolf császár a számára kiszámíthatatlanul politizáló, és ezért erdélyi fejedelemségérol kétszer is lemondatott Báthory Zsigmondot szinte foglyaként tartotta az Erdély helyett neki adományozott sziléziai Oppeln és Ratibor hercegségben. 1610 tavaszától összeesküvés vádjával több mint egy évig tényleges rabja is volt a Hradzsinnak. Rudolf császárnak - a török kapcsolatokra tekintettel - a magyar királyság átengedése (1608) után is folyamatos érdeke volt Báthory Zsigmond bármely eszközzel való semlegesítése, a magyarországi-erdélyi térből kiiktató elszigetelése. És mindaz, ami Rudolf császár török- és Erdély-politikájáról mondható, csaknem szó szerint érvényes II. Mátyás magyar király Erdéllyel kapcsolatos érdekeire és politikájára is. Az már természetesen a magyar nemzeti politizálás fintora volt - a habsburgi ellenében -, hogy amikor Báthory Zsigmond helyére az addig aulikusnak, Bécs-barátnak mutatkozó Bocskait támogatták a fejedelmi székbe, ő lett Erdély egyik legsikeresebben független és expanzív fejedelme. Nemcsak megtartotta a függetlenséget, de magyarországi területeket is csatolt a fejedelemséghez. Nyilvánvaló, hogy ilyen előzmények után Bocskai 1606. december 27-én bekövetkezett halála felerősítette a Habsburgok erdélyi befolyásra való törekvését és a Báthoryakkal szembeni akcióit.
Bocskai halálakor az erdélyi fejedelmi székben Báthoryakat nem szívesen látó II. Rudolf (akkor még magyar királyként is) arra törekedett, hogy a fejedelemségre legesélyesebb Báthory Gábort kiüssék a várományból, és egy olyan főúr megválasztását érjék el, akinek - szemben az Erdély legnagyobb családi vagyona fölött rendelkezo somlyai Báthoryakkal - Magyarországon is vannak birtokai, amelyek révén, mint királyságbeli birtokos, erdélyi fejedelemként is kézben tartható. Ez kezdetben sikerült is, de II. Mátyás magyar királlyá választásának évében, 1608-ban mégis Báthory Gábor lett a fejedelem. Az új magyar király, II. Mátyás is érdekellentétbe került a fejedelemség kapcsán a Báthoryakkal, mert Báthory Gábor - a nagybátyja, Báthory István nyomdokaiban - egyrészt a lengyel trón, másrészt a magyar korona megszerzésére is politizált.
Mivel Erdély független fejedelemség volt, a Habsburg érdekkörnek csak a Báthory-család azon tagjai fölött lehetett legális hatalma, akik az ő joghatóságuk alatt éltek. A császárnak Báthory Zsigmond volt kiszolgáltatva, a királyi Magyarországon pedig rangja, vagyona, tekintélye alapján Nádasdy Ferenc özvegye, Báthory Erzsébet.
De Báthory Erzsébetet nemcsak a fejedelmekkel való közeli rokonsága és királyságbeli illetősége determinálta erre a szerepre, hanem az a tény is, hogy a saját vagyona és várai, valamint az özvegyi jogon irányított Nádasdy-vagyon és -várak feletti hatalma révén a királyság egyik leghatalmasabb birtoktömege fölött rendelkezett. Ez a vagyon, a várak sora, kelettől délnyugatig az egész királyi Magyarországot behálózta. Ha Báthory Gábor az erdélyi és csatlakozott hadakkal, köztük a nemrégiben még II. Rudolfot is sarokba szorító hajdúkkal megindulna, a Nádasdyné uralma alatt álló és egyben a hadi felvonulási útvonalat is biztosító várak támogatásával akár a nemzeti királyság visszaállítására is sikerrel törhetne. A kelet-magyarországi Báthory-birtokok Lengyelország felé hasonló támogatást jelenthettek, s ott is a Habsburgok érdekeinek ellenében. Így lett Báthory Erzsébet a hatalombiztosítás - és azon keresztül az erdélyi fejedelemséget célzó politikai játszma - eszköze és áldozata. Ám II. Rudolf, II. Mátyás, Báthory Zsigmond és Báthory Gábor ennek az ügynek csak háttérszereplői voltak. A főszerepet az országos érdekek örvén a saját érdekeit buzgón menedzselő Thurzó György nádor játszotta.
Thurzó György 1609 végén lett Magyarország nádora. A nádori hatalom csaknem a teljhatalmat, egyben az ellenőrizetlen önkény hatalmát is jelentette az ország ügyeinek intézésében, egyebek között az ítélkezésben. Thurzó, amint hatalomba került, belebonyolódott a Báthory Gábor ellen 1610. márciusában megkísérelt merénylet szervezésébe. Figyelemre méltó három fontos esemény egyidejüsége: az erdélyi merénylet, annak párhuzamában Prágában Báthory Zsigmond bebörtönzése és Magyarországon a Báthory Erzsébet elleni tanúvallatás elrendelése. Amott összeesküvésnek, emitt nemes leányok gyilkolásának főbenjáró vádja. Ettől fogva Báthory Erzsébet ügyének minden jelentős eseménye szorosan egybeesett Thurzó nádor Báthory Gáborral szemben tett lépéseivel. A Thurzó-család az országos tisztségek viselésére hivatott korabeli magyar arisztokráciának meglehetősen új tagja. Maga Thurzó György csak másodgenerációs főúr, telve hatalmas ambícióval, s ennél fogva sietős vagyon- és hatalomszerzési gátlástalansággal. Élre kerülési vágyát csak fokozta a tény, hogy anyja a szigetvári hős, Zrínyi Miklós egyik leánya, Zrínyi Kata volt.
Thurzó vagyona főleg a Felvidéken volt, de családi kapcsolatai - második felesége, Czobor Erzsébet és a Czoborok morvaországi birtokai révén - a prágai udvarban is alattvalóként forgolódó magyar nádort a magyar királyságtól már megvált Rudolf császár irányában is aulikussá tették. S bár itthon, mivel a nádort nem a király állította, hanem az országgyülés választotta, a nádori hatalom meglehetős személyi és vagyoni biztonságot jelentett számára, tisztsége természetesen II. Mátyás Báthory Gábor elleni politikája mellett is elkötelezte.
Közben óriási akciókkal növelte vagyonát, s avval hatalmát és tekintélyét. Egyetlen fia, a tehetséges, de beteges Thurzó Imre pályájának előkészítésében is dinasztiaépítő módon járt el. Erre vall az Erdély egyik legnagyobb családjával, a fejedelemségre is pályázó Nyáry Pál lányával, anyja révén Báthory-rokon és a hatalmas Báthory vagyonból is örökös Nyáry Krisztinával előkészített házasság. A Gönc, Tokaj és egy kassai ház megszerzésével - sőt Ecsedre is szemet vető kísérleteivel - egyre inkább Erdély irányába hatoló vagyonszerzési müveletei arra utalnak, hogy fiának az erdélyi közszerepléshez, sőt egyenesen a fejedelmi székhez építette az utat. Biztos lehetett abban, hogy ha erre esély nyílik, Bécstől a legerősebb támogatást kapja, hiszen Bécs olyan erdélyi fejedelmet kívánt, aki egyben magyarországi főúr, és így - a birtokaira tekintettel - nem tudja függetleníteni magát Bécs igényeitől. E tervek megvalósításában a Thurzók legnagyobb és legesélyesebb riválisai a Báthoryak lehettek, s Báthory ősei révén Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet fia, a Thurzó Imrénél néhány évvel idősebb Nádasdy Pál. Vele egyben a magyar királyságbeli országos tisztségek elnyerésében is Thurzó Imre majdani legjelentősebb potenciális riválisaként lehetett számolni. Mellette az apjánál szelídebb természetü Thurzó Imrének jóformán csak másodrendü kilátásai lehettek. Thurzó György tehát a Báthory Erzsébet elleni, de mind az erdélyi Báthoryakat, mind a királyságbeli Nádasdyakat kompromittáló vád koholásával és Nádasdyné letartóztatásával három legyet ütött egy csapásra. Egyaránt szolgálta Prága, Bécs és a saját érdekeit. E fondorlatos tervnek szomorú végkifejlete a tény, hogy a fiatal Thurzó Imre néhány évvel apja halála után maga is meghalt.
A korabeli hírverés és nyomában a 130 év során formálódott népmonda-elemek felhasználásával Túróczi László jezsuita páter 1729-ben egy ugyancsak koncepciós, mert a reformációtól elrettentő célzatú, ellenreformációs tanmesét nyomtattatott ki. Ez vált később a közkeletü rémtörténet alapjává. Eszerint Báthory Erzsébet szép fiatal leányok vérében fürdött, hogy azzal őrizze meg ifjúságát, de gonosz, avagy betegesen szadista hajlammal szolgálói kínzásában-ölésében is gyönyöruségét lelte. Ebben a bünös öldöklésben érte őt tetten a nádor, s ezért vetette a Csejte vári örökös börtönre.
Ám az egész, hatalmasra duzzasztott nyomozásnak egyetlen olyan adata sincs, amely Nádasdyné bunösségét, szadista, gyilkos, embervért ontó és több száz életet kiőltó kegyetlenségét hitelesen bizonyítaná. Ellenben számtalan jele van a hamis bizonyítékok konstruálásának, a hazug hírverésnek, a tanúk megfélemlítettségének, rémhírekkel való manipulálásuknak, s mindezek szoros időbeli és tartalmi összefüggésének az erdélyi eseményekkel, a Báthory Gábor elleni lépésekkel.
Mindenekelött a törvénysértések sorozata jelzi a koncepciós célzatot. A korabeli peres eljárás szabályainak sokszoros megsértése. Báthory Erzsébetet idézés, per és ítélet nélkül, önkényesen tartóztatták le, és vetették fogságba. Thurzó a jogszerü per elkerülése érdekében nemcsak Nádasdynéval és a családdal, de a nemesi közvéleménynyel, sőt magának a királynak a pert sürgető leirataival is szembehelyezkedett. Ezt azzal magyarázták, hogy a nádor azért vállalta magára a törvénysértések elkövetését, hogy így mentse meg a Nádasdy-család hírnevét, vagyonát és Báthory Erzsébet életét. Ez azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy ha Thurzó valóban a család és Báthory Erzsébet jó hírét, vagyoni biztonságát és büntetlenségét védte, akkor mi szüksége volt a tanúk által is emlegetett országos hírverésre, a rémhírterjesztésre és a hamis vád és bizonyítékok konstruálására? Ezeket az ugyancsak koncepciós módszereket aligha lehet az állítólagos nádori protekció jeleinek tekinteni. Ellenkezőleg, éppen és célzatosan a bünösség látszatához vezettek, s ezzel a család kompromittálásához, jó híre minél nagyobb körü bemocskolásához.
Tipikus koncepciós vonás a nyomozás szelektív jellege is. A hírverés adatai szerint Báthory Erzsébet minden várában, kastélyában, udvarházában kínzóhelyeket tartott fenn, sőt még utazás közben is kínozta, ölte a leányokat. A nyomozás viszont kizárólag azokra a területekre korlátozódott, amelyeken a nádor hivatali hatalma korlátlanul érvényesült (ez a nyugati országrész), és ezen belül is oda, ahol egyrészt a vele együttmuködo Nádasdy-familiárisok befolyása, másrészt a saját rokoni és familiáris kapcsolatai, harmadrészt a Nádasdyékkal ellentétes birtoklási érdekek kimutathatók (Sárvár, illetve Pozsony és Csejte környékén, valamint a beckói tanúk változatos sokaságában).
Koncepciós vonás az egyes tanúvallatási helyszínek előzetes hírveréssel való elárasztása, valamint az, hogy a több mint 300 tanú között egyetlen valóban megkínzott sértettet, egyetlen szemtanút, egyetlen tettenérőt se találunk. Pedig valóságos bunösség esetén ezek lettek volna a vád legjobb tanúi. A hallomásból értesült tanúk például több száz halottat emlegetnek - de mindenki más-más számról tud -, míg az egymás után legalább három, de inkább négy tortúrán vallatott "buntársakból" 36-37-nél többet még a kínvallatás sem tudott kicsikarni.
Nádasdyné korában szinte szokásos földesúri kötelezettség volt - egyben biztonsági és gazdasági érdek is - a jobbágy- és szolganép gyógyításáról való gondoskodás. Így volt ez a Nádasdy-udvarban is. A katonáskodó férfinép gyógyítása az uraság, illetve vár- és uradalombéli tisztek és a borbélyok feladata volt, az asszonynép és a gyermekek gyógyításáról - szükség esetén orvos vagy borbély segítségével - az úrnő gondoskodott. Báthory Erzsébet minden fennmaradt intézkedése okosságra és intelligenciára mutat. Ezt a gyógyító tevékenységet is igen racionálisan szervezte meg. Az egyes birtokok szokásos füves- és gyógyító "vénein" kívül állandóan mellette tartózkodó, vele utazó speciális személyzete is volt. Nyilván a legképzettebbek, hiszen eredetileg a gyermekek mellé válogatott stáb tagjai voltak. Mellettük olyan (diagnosztizáló?) aszszonyok is dolgoztak, akiknek az volt a feladatuk, hogy a falvakat járva begyüjtsék a házi ápolásnál szakszerübb gyógyításra szorulókat.
Abban a korban a főúri leányoknak, így Báthory Erzsébetnek is meg kellett tanulni a gyógyítás ismereteit, hogy uradalmaik népének gyógyítását irányítani tudják. Báthory Erzsébet egészségügyi, gyógyítási és gyógynövény-ismereteit a Magyarország keleti végein lévő szülői birtokok adottságai és az édesanyjától tanult erdélyi szokások határozták meg. Ezek között minden bizonnyal fontos és egyedi, a más vidékekétől alaposan eltérő szerepe lehetett az ecsedi láp világának, növényzetének és gyógymódjainak. Azok a gyógyító ismeretek, receptek és módszerek, amelyeket Nádasdyné az ország nyugati tájaira hozott és ott gyakorolt, javarészt idegenek, így titokzatosak, gyanúsak voltak, sikertelenség esetén önmagukban hordták a kudarc magyarázatát. Különösen erős gyanakvás vehette körül ezt a gyógyító tevékenységet a sárvári udvarban, ahol nemcsak az úrnő módszereinek idegenségét kellett befogadni, de egy valószínüleg horvát származású gyógyító asszonyt, vagyis egy idegent is, a helybéli szokásoktól merőben eltérő gyógyítási kultúrával. Ez a Darbúlia Anna nevü nő feltehetően azért került Báthory Erzsébet gyógyító személyzetébe, hogy ne kelljen férfi borbélyok segítségét igénybe venni a nőbetegek kezelésénél. Egyes adatok szerint ugyanis az ő specialitása a mütéti beavatkozás volt, ami pedig erősen igényelte a "vérontó" kínzási-kegyetlenségi szóbeszédet keltő "mészárlási" alkalmasságot. Ez, különösen az orvosi és borbély szakmába magát beleártó női sebészkedés, nyilván túlterhelte a helyi közegek befogadó képességét és a mágia esetleges veszedelmétől is borzongó önvédelmi óvatosságát. Nem véletlen, hogy a gyógyító asszonyokat egyes tanúk boszorkányként emlegették. Mindezek a hiedelmek viszont előbb a sárvári udvarban muködő Darbúlia Anna sebészkedő tevékenységének kínzási szerepéről terjedő szóbeszédre, majd egyenesen a Nádasdyné gyilkos cselekedeteiről szóló hamis hírverésre tették befogadóvá az idegen gyógymódok láttán még az égi büntetéstől is félő közvéleményt.
Báthory Erzsébet gyógyítási módszereinek sárvári szokatlanságára és érzelemkavaró hatására enged következtetni az is, hogy a vallomások nyomán nem egy olyan kínzásként emlegetett gyógymód rekonstruálható, amellyel az ugyancsak erdélyi illetőségu Pápai Páriz Ferenc - olykor igen radikális, kíméletlen - orvosi javaslatai között találkozunk. A kultúrák eltérő hatásának, egymástól való elszigetelődésének mechanizmusát figyelhetjük meg abban is, hogy Báthory Erzsébet legelszántabb rágalmazója - s ilyenként Thurzó megszállott eszköze - a csejtei lutheránus lelkész, akinek a kálvinista úrnő elleni támadásait elszánt vallási gyülölködés is irányította.
Báthory Erzsébet levelezésében, gazdálkodási intézkedéseiben számos jelét tapasztalhatjuk a gyógyító tevékenységnek. A gyógyító szolgálat főleg járványok idején volt fontos és hasznos. És talán több is volt, racionálisabb szervezést és módszereket jelzett, mint amilyenek a kor általános szokásai voltak "egészségügyi" téren. Ez a "férfiasan" határozott szervezési racionalitás is idegen lehetett a kora szokásaitól. Minden jel arra utal, hogy ezt a gyógyító tevékenységet használta fel Thurzó nádor a koncepciós vádaskodásra, a hamis bizonyítékok konstruálására.
A tanúvallomásokban az ismertetett kínzási módokban rendszerint a korabeli orvosi és receptkönyvek fájdalmas gyógymódjai vagy mütéti kezelések, a "kínzottak" állapotának leírásában egyes betegségek tünetei ismerhetők fel, a halálesetek pedig, rendszerint járványos időkben, a járvány jeleivel következtek be. Korabeli receptkönyvekből tudjuk, hogy egyes betegségek, például a kelések, tályogok, gyulladt, gennyes sebek kezelése, a "rothadó hús" vagy a sebek férgeinek eltávolítása bizony nagyon fájdalmas orvosi müvelet volt. A sebet kiégették, tüzes fogóval "kiharapták", kivágták, éles eszközzel megszeldelve húzóflastrommal, köpölyözéssel vagy sós vízzel tisztították. De a lázat enyhítő hideg- és forró vizes fürdő váltogatása, vagy az izzasztás sem volt kíméletes gyógymód. Kifejezetten kínzás számba ment, ha a betegből "a bajt okozó mérget" kellett eltávolítani, a korabeli recept szerint erős fájdalom okozásával, például a végtagok érszorító zsinegelésével. Bonfini feljegyzése szerint még a haldokló Mátyás királyon is alkalmazták ezt a kegyetlen kúrát. De a reumás izületi bajoknak csalánban való hengergetéssel, méhcsípéssel való gyógyítása sem volt kifejezetten kíméletes és fájdalommentes eljárás. A "körömmérget" - ami a varrólányok gyakori betegsége lehetett - a körömházban lévő kelés kiszúrásával, kivágásával és a gennytől való kitisztításával gyógyították. A "nyelv békáját", a daganatnak a nyelvbe lyukat fúró eltávolításával, egyes betegségeket az általános érvágó gyakorlat egyik specialitásával, a nyelv alatti érvágással kezelték. A himlőt, a hagymázt, a pestist a hólyagok és a kelések felszúrásával, forró téglás gozölő borogatással. Valóságos tortúra lehetett a pestises számára a gyógykezelés. Bár a betegség egyik tünete a kínzó álmosság volt, az orvosi tanács szerint semmiképpen nem hagyhatták aludni a beteget. A másik tünethez, hasmenéshez az volt az orvosi recept, hogy a beteg állva végezze a dolgát, ami önmagában is megerőltető, ráadásul együttjárt a legyengült, lázas test cseppet sem kíméletes locsolásos lemosásával. Pápai Páriz pestis esetére egyenesen tiltja a beteg kényeztetését. Talán az immunrendszer aktivizálását várták a betegre kényszerített erőfeszítéstől. A XVI. századi Ars Medica, Melius Juhász Péter Herbáriuma, de lám, még Pápai Páriz Ferenc 1690-ben megjelent Pax Corporisa is ajánl ilyen - ha nem tudunk a gyógyító célzatról, akár kegyetlenségnek is tekinthető - kúrákat. Ezek a gyógyító receptek a tanúvallató jegyzőkönyvekben kínzási módszernek értelmezve tünnek fel. Ám ha a "kínzásról" beszélő emberek vallomását nem önmagukban, hanem ezekkel a receptekkel egybevetve vizsgáljuk, nem a kínzás, hanem a korabeli gyógymódok alkalmazása körvonalazódik a "büntársak" tevékenységében. Ugyanakkor Báthory Erzsébet általában nem is volt jelen a "kínzásnak" tekintett gyógyításnál, hanem más várában vagy birtokán, avagy más helyiségben tartózkodott.
Szembeötlő az a helyi és időbeli egybeesés is, amely egy-egy tényleges udvari vagy úti haláleset és a környékbeli pestis- és tífuszjárványok történeti adatai között észlelhető. 1610 októberében például járványgyanús körülmények között halt meg Csejtén, egyetlen hét leforgása alatt az a nyolc leány, akiknek a halálát használta fel Thurzó a letartóztatás ürügyéül. Nádasdyné ekkor is másutt tartózkodott, egyik leányával és közvetlen háznépével együtt Pöstyénben gyógyfürdozött. A beteg, s emiatt elkülönített leányok kezelését a Dóra nevü vénasszony (a korabeli szóhasználatban ez a megnevezés is a gyógyító praxist jelezte) és a Ficzkónak nevezett gyógyszolga gondjára bízta. Dóra - talán már a tanúvallatási vádaskodás hatására - még a hazatérő Nádasdyné előtt is titkolta e lányok halálát. A holttesteket különböző helyeken rejtegette, egyiket-másikat a betegszobában, egyeseket titkon temettetett el, másokat a kastélykerti barlangüregek egyikébe vettetett, két holttestet pedig "az kiskertben, az chatornya alatt" rekkentett el. Innen az egyik hullát az ebek ásták ki a földből még októberben, s Nádasdyné számára is ekkor derült ki, meglehetősen borzalmas és botrányos körülmények között, a halálesetek sora és Dóra titkolózása.
A hír természetesen Thurzó nádorhoz is eljutott. Erre a kapóra jött esetre építette ő a letartóztatási tervét. A szervezkedő előkészületekről tanúvallomás meg néhány levél tanúskodik. Az egyik levél szerzője maga a nádorné, Czobor Erzsébet, aki közvetlenül a letartóztatás előtt írt az urának, s abból egyértelmüen derül ki még a hamis tanúk rezerválása is. Ugyanerről a fondorlatos előkészítésről tanúskodik Báthory Erzsébet vejének, Zrínyi Miklósnak (a szigeti hős unokájának, aki azonban nem azonos a költővel) egyik levele, amelyből megtudjuk, hogy ő küldte Csejtére - nádori rokona kívánsága szerint - azokat a szolgáit, akik az 1610. december 29-én látszatra "váratlanul" érkező nádort majd beengedik a kastélyba. Ahol, bár állítólag tettenérés történt, "vacsora fölött fogták meg" Nádasdynét, s ezt ezekkel a szavakkal maga Thurzó titkára jegyezte fel a naplójában.
Éppen a kastélyban volt egy valószínüleg ragadozó állat által súlyosan megsebesített leány. (Kezelését később a vágújhelyi orvos fejezte be, akitől gyógyultan távozott.) Ha valóban Nádasdyné vagy cselédei kegyetlenségének áldozata volt, vallomása lehetett volna a legjobb bizonyíték a borzalmas kínzásokra. Ám az ő kihallgatása is hiányzik a hatalmas tanúvallatási anyagból. Nyilvánvalóan nem a kegyetlenség, hanem a gyógyítás koronatanúja lett volna.
Letartóztatáskor a kihallgatást előre megszerkesztett vallatókérdések alapján folytatták le. Ilyen kérdésekkel fogták azonnal tortúrás vallatásra a gyógyító személyzetet, Ficzkót, Dórát, Ilonát és Katát is. Ám a Thurzó által előre megszerkesztett kérdések arról tanúskodnak, hogy szó se volt tettenérésről, sem leleplezett kínzásról, vagy friss halottról, az egész letartóztatási terv az októberi nyolc halálesetre, mint "tömeggyilkossági esetre" épült. De mivel ennek tényleges bizonyítékaira is szükség volt, a vallatás célja ezeknek a holttesteknek a felkutatása volt. A tortúrán egyre csak a halottak elrekkentésének helyét firtatták. Így leltek rá arra a kiskerti csatorna alá temetett másik tetemre, amelyet ekkor forgattak ki a földbol a "tettenérők". Az őszi és téli hidegben a nyirkos föld konzerválta a koporsó nélkül eltemetett testet, így azt még viszonylagos épségben ásták elő. Ez adta Thurzónak az ötletet, hogy az október óta holt leányból aznapi "áldozatot", közszemlére tételével pedig "tettenérést" konstruáljon. Másnapra összehívta a környékbeli nemeseket, s jelenlétükben frappáns kis hullabemutatót rendezve úgy mutogattatta a tetemet és a sebesült beteget, mint Nádasdyné és "büntársai" kegyetlenségének legfrissebb áldozatait. A jó kéthónapos hullát, persze, már nem volt ajánlatos mozgatni, közvetlen közelről nézegetni. Egy nagy bordarabra fektetve cipelték az udvarra, ahol az odarendelt bámészkodók kellő távolságból szemlélődve elhitték a hullafoltokról és a gyógykezelt lány sebeiről, hogy kínzás nyomai. Eközben a kocsi is előállt, hogy Nádasdynét a falubeli kastélyból fogolyként a várba szállítsa. Ôt magát is ekkor tájékoztatták arról, hogy íme, ezek az ő "áldozatai". Képzelhető, mennyire sokkolta az embereket a látvány, és a váratlan hír, hogy lám, a kastélyban ilyen kegyetlenségek folynak. De még ezt is hónapokig kellett továbbérlelni a szóbeszéddel, hogy az újabb tanúvallatáson a "kínzás és ölés", valamint a tettenérés nem létező szemtanúit legalább ennek a teátrális hullabemutatónak a szemtanúival és hírből értesültjeivel pótolhassák.
A vérontás, kínzás, ölés, kegyetlenség és a tömeggyilkosság vádja azért volt főbenjáró, és azért lehetett alkalmas az erdélyi Báthoryak, s napi aktualitással Báthory Gábor fejedelem elleni lejárató, hitelrontó hangulatkeltésre, mert Thurzó azt a látszatot keltette, mintha Báthory Erzsébet áldozatai nemes leányok lennének, s mintha a nemesi jogoknak egy Báthory által való durva megsértése, lábbal tiprása történt volna. A főbenjáró bün súlya és a nemesi közvélemény ilyen hitelrontó manipulálása, a vád sikere esetén, alkalmas lehetett arra, hogy Magyarország nemesi köreiben a Báthoryakkal, így Báthory Gáborral szemben is felháborodást, bizalmatlanságot keltsen, s ezáltal szigetelje őt el híveitől.
Ezt a célt szolgálta az országos hírverés - mai szóval propaganda -, Báthory Erzsébet bunösségének ilyen módon való köztudomássá tétele. A korabeli jogszokásban ugyanis a köztudomásnak minden egyéb tanúbizonyítást pótló és megelőző bizonyítéki értéke volt. Thurzó tehát a hírkeltéssel a köztudomást manipulálva próbált egyrészt Báthory Erzsébet bunösségére perbeli bizonyítékot produkálni, másrészt Báthory Gábor ellen a nemesi közvéleményben és politikai érdeklődésben bizalmatlanságot kelteni.
Báthory Erzsébet a csejtei fogságban csaknem négy évvel élte túl ezt a borzalmas napot. 1614. augusztus 21-én halt meg: "...reggel csak halva találták. De azt mondják, hogy igen imádkozott, és szép isteni dicséreteket énekelt".