Léva vára (Levice)/ Bars megye

A lévai vár a XIII. században épült, s a régmúlt időknek állít emléket. Az várral kapcsolatos első írásos adatok 1318-ból származnak. A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített, s mocsarakkal körülvett vár stratégiailag a legjobban védhető végvárak közé tartozott. A vár első ismert ura Csák Máté volt. Halála után Károly Róbert király tulajdonába került, aki később a várat és a hozzá tartozó uradalmat feleségének, Erzsébetnek ajándékozta.

Zsigmond király 1395-ben a várat Sárai Lászlónak adományozta. Fia, Péter felvette a Lévai nevet. Ez a család volt másfél évszázadon át a vár és környékének ura. A család utolsó leszármazottjának nem voltak örökösei, így az uradalom újra királyi tulajdonba került.

A XVI. században a vár a török elleni harcok gyakori színtere volt. Esztergom 1544-ben történt bevétele után ez volt az ország török ellen védelmet nyújtó 15 végvárának egyike. Hogy a támadásoknak ellenálljon modernizálták, bástyákkal bővítették. A vár kapitánya 1558-ban Dobó István lett, aki nemcsak a vár védelmi megerősítésén munkálkodott,hanem a ma is álló reneszánsz várkastély megépítésén is buzgólkodott. Fia, Ferenc halála után a vár Kolonich Sigfrid (Ferenc lányának férje) tulajdonába került, aki minden vagyonát a vár felújítására áldozta. Annyira eladósodott, hogy halála után nem volt aki eltemesse és adósságait átvegye. A lévai Szent Mihály-templom kriptájában III. Ferdinánd király rendeletére titokban helyezték testét örök nyugovóra.

A kiújult török támadások miatt a várat az olasz fortifikációs rendszer alapján felújították. Az erődítményt körülvevő védelmi árkot vízzel töltötték fel, a várba való bejutást egy lengőhíd biztosította. Bartakovich Gáspár látván a török túlerőt 1663-ban harc nélkül kapitulált. A vár kapitánya rövid időre Csatra Patra Ali pasa lett, pontosan 1664. június 12-ig. A császári hadsereg kiüzte a törököt Léváról, azonban ezkben a nehéz harcokban vesztette életét Koháry István, a magyar csapatok legendás kapitánya.

Császári rendelet alapján 1699-ben megszünt a vár erődítmény jellege, mégis a Rákóczi - felkelés alatt gyakori csaták színhelye volt. Hol a kurucok, hol a labancok foglalták el. II. Rákóczi Ferenc fontos stratégiai központnak tekintette. A leírások szerint 1703-ban Ocskay László, a kuruc csapatok kapitánya itt tartotta esküvojét Tisza Ilonával. A Trencsénnél 1708-ban vereséget szenvedett kurucok visszavonuláskor a várat szinte teljesen megsemmisítették, hogy ne kerülhessen labanc kézre. A lőszerraktárat felrobbantották, az erődítményt felgyújtották, és a várat körülvevő árkot a kúttal együtt betemették. Így a vár végleg elvesztette hadászati jelentőségét.