Ghymes vára (Jelenec)/ Nyitra megye

Magát Gimes helységet egy 1113-ból fennmaradt oklevélben említették először, mint a nyitrai királyi ispánsághoz tartozó várföldet. Az Árpád-házi II. Endre király által 1226-ban a Hontpázmány nembeli Ivánka előkelőnek adományozott területen az országot pusztulásba döntő tatárjárás után valamikor 1265 körül építtetett kővárat Ivánka fia András. A földesúr, mint IV. Béla király egykori nevelője a következő évtizedekben birtokok sorát szerezte meg a környező vidéken. Az 514 méter magas hegycsúcson emelkedő erősséget, korabeli források alapján, eredetileg Divénykőnek hívták.

II. Ottokár cseh király 1271-es hadjárat során Nyitra elfoglalása után, egy kisebb csapat ezt a várat is megtámadta, de a védők sikerrel verték vissza a rohamukat. Két esztendő múlva a Hontpázmányok ismét megvédték a várukat a csehektől. Egy 1295-ös oklevél szerint a nemzetség tagjai felosztották egymás között a gimesi várban található helyiségeket. Megemlítették a nagy palotát, amit a nagy torony {öregtorony} és a kisebb torony {patkó alakú} fogott közre. Ezt nevezték fellegvárnak, míg az alsóvár talán a mai felsővár udvara lehetett. Itt volt a régi víztároló {"vetus cysterna"}. Az osztozást jóváhagyó királyi oklevél hangsúlyozta, hogy "abban a korban, amikor a magánvárak inkább kárára, mintsem hasznára volnának az országnak… soha senkit sem bántottak".

A XIV. század elején kitört anarchikus állapot idején Csák nembeli Máté báró ostrommal elfoglalta Gimest és egészen az 1321-ben bekövetkezett haláláig szilárdan a hatalmában tartotta. Ezután a nápolyi trónkövetelőből magát a magyar trónra sok évtizedes küzdelemmel felhozó Anjou Károly Róbert király által kinevezett Magyar Pál várnagy igazgatta, aki 1340-től a kincstartó méltóságra jutott. A középkor további évszázadaiban a magáénak mondhatta még Erzsébet királyné, Oppelni László nádorispán, majd 1386-tól a Kis Károly uralkodót súlyosan megsebesítő Forgách Balázs pohárnokmester által ismét a Hontpázmányok leszármazottjához jutott vissza. Az ő utódai birtokolták fennállásának további részében. 1412-ben ismételten birtokosztályt tettek rajta, mikor a bárói család tagjai felosztották egymás között a vár helyiségeit. A nyitrai káptalan által kiállított írásban a Forgách família két tagja úgy osztotta fel az erősséget, hogy az egyik a külső, mások a belsővárat kapta meg. A külsővárban közepes nagyságú tornyot, egy "Detrepalotája" nevü lakóépületet, és a régi toronnyal ellátott várkaput említették meg vagyontárgyként. A belsővárból csak egy öregtornyot, és egyéb épületeket, valamint a palotát nevezték meg.

A XV. század közepén, mikor a harcedzett cseh huszitavezér, Jan Giskra uralma alatt állt a Felvidék középső része, Csetneki László nyitrai püspök támogatta őket, míg Gimes esetleges megszállásáról nem tudunk. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháború során Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg majd magyar király befolyási övezetébe tartozott, előtte meghódolt a Forgách főnemesi család is. Korabeli adatok szerint először 1589 májusában jutottak el a pogány lovasportyák erre a vidékre, mikor is a fehérvári törökök rabolták és gyújtogatták a Gimes környéki jobbágyfalvakat. A magánvár őrsége, kisszámú lévén, nem sokat segíthetett rajtuk.

A XVII. század folyamán általában ágyúlövés nélkül kaput nyitott a felvonuló seregeknek, így 1605-ben Bocskai István erdélyi főnemes hajdúinak, majd 1620 körül Bethlen Gábor fejedelemnek. A magas hegyen álló középkori erősség, mivel sem a harcászati elveknek megfelelően kiépítve, sem fegyverre és őrséggel ellátva nem volt, nem játszott fontosabb szerepet a hadmüveletekben. Sorsa mindig a közeli, erősebb Nyitra várának helyzetétől függött. Közvetlen veszélybe 1663 őszén került, mikor Köprülü Ahmed török nagyvezér a felvidéki hadjárata során elfoglalta a hadászati fontosságú Érsekújvárt, majd Léva és Nógrád végvárait. Egy kisebb muzulmán sereg, Husszein budai pasa vezetésével, megszállta Nyitra várát is. A török lovas portyák Gimes vára körül száguldozva feldúlták, elpusztították a környező jobbágyfalvakat, de az erődítményt nem támadták meg. Mivel a következő esztendőben a császári seregek visszafoglalták Nyitrát, ez a környék is felszabadult a pogányok fenyegetése alól.

A Forgách főnemesi família mindig rendíthetetlen Habsburg-hü volt, ezért gimesi várukat nem érintette a Lipót császár által 1701-ben kiadott, a magyar erősségekre vonatkozó felrobbantási parancs. A grófi család, bár ritkán fordult meg a kényelmetlenné vált hegyi sasfészekben, továbbra is gondot viselt rá, kis létszámú őrség vigyázta falait. A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején a felkelők kardcsapás nélkül megszállták és 1704 - 1708 között uralmuk alatt tartották. A vesztes trencséni csata után azonban 1708 augusztusában kénytelenek voltak kiüríteni, a földesura - Forgách Simon gróf - pedig követte a számüzetésbe a "nagyságos fejedelmet". Ezért a felségsértésért a királyi Kamara elkobozta a váruradalmat tőle, amit Jan Vratiszláv cseh származású kancellár 130 ezer aranyért vásárolt meg. Tőle 1712-ben, szintén vásárlással, Forgách Pál rozsnyói püspök birtokába került, így ismét az ősrégi família kezelte. Bár a család nem a kényelmetlen hegyi sasfészekben lakott, de igyekeztek jó karban tartani. Mikor 1722-ben elkészült a völgybeli településen a földszintes barokk kastélyuk, a középkori vár lassan elvesztette minden szerepét. Egyes adatok szerint 1848-ban költöztek ki az utolsó lakók Gimes várából, akik valószínüleg cselédek és őrök lehettek. A gondozatlan épületek tetőzete pusztulásnak indult, a falak pedig omladozni kezdtek az időjárás viszontagságaiban. Egy 1999-es terepbejárás tanúsága szerint Gimes vára erdővel, sürü aljnövényzettel benőve, magára hagyottan pusztul, eddig még nem történt meg a régészeti feltárása és megóvása.

Varjú Elemér "Magyar Várak"