Kont Miklós nádornak két fia volt: Miklós mester és Bertalan mester. Ezek azonban köztisztséget vagy udvari méltóságot nem viseltek. Mindketten jelentéktelen emberek voltak és feltűnő korán haltak el. Bertalan mestert első ízben a szomszédos birtokosok között sorolják fel a pannonhalmi apátság Csicsal nevű birtokának 1367. évi határjárása alkalmával. Az 1380. febr. 12. Zólyomban kiállított oklevélben az ő nevét is ott találjuk azok között az egyházi és világi főurak között, akik I. Lajos király leánya, Hedvig és Lipót osztrák herceg fia Vilmos között létrejött házassági szerződést megerősítették. 1393. aug. 5-én már nem él.

Két fia, László és Imre, akik, úgy látszik, nemcsak atyjukat, de anyjukat is korán elvesztették, nagyanyjuk, Klára asszony felügyelete alatt serdültek fel. Az imént említett évben és napon esik szó első ízben róluk. 1395-ben a zoborhegyi apátság Szentpál (Sárfő) nevű birtokának szomszédai között őket is felsorolják. 1400. okt. 6-án a két testvér a János-lovagrend székesfehérvári konventje előtt Buda várában a Szent Miklós-templom szomszédságában fekvő udvarhelyüket a csatkai pálosoknak adják, ahol elődeik tetemei nyugosznak. Tizenkét nappal utóbb pedig nagyanyjukkal együtt a galgóci ispotály részére alapító levelet állítottak ki.

László 1403. jan. 11-én mint macsói bán szerepel és ítéli társával, Maróthi Jánossal együtt Batthyáni Tamás fiait: Töttöst és Vesszőst fő- és jószágvesztésre. Ezúttal azonban nem sokáig viselte a báni méltóságot, mert az 1407. jún. 2-án részére kiállított adománylevélben pedig mint volt macsói bánról emlékezik meg róla. Az 1410. márc. 29-től 1417. jún. 3-ig bezárólag - az ezekben az években kiállított oklevelek tanúsága szerint - László testvérével Imrével együtt megszakítás nélkül viselte a macsói báni méltóságot. László még 1419. márc. 17. előtt húnyt el.

Lászlónak három fia volt: János, István és Miklós. A harmadik fiú, Miklós, 1407. jún. 2. után született, mert Zsigmond királynak e napon kelt oklevelében, amely az akkor életben volt összes családtagokat felsorolja, még nem fordul elő. 1438-ban lépett közpályára s ettől kezdve közel négy évtizeden át vezérszerepet játszott a közéletben és gyakran döntő befolyása volt az események alakulására. Még Albert király uralkodása alatt lett Garai Lászlóval együtt macsói bán. 1438. júl. 13-án és szept. 8-án mindketten már ebben a minőségben szerepelnek. I. Ulászló uralkodása alatt, 1441. márc. 7-én Hunyadi Jánossal együtt Erdély vajdája volt, de emellett megtartotta a báni méltóságot is és egyben Temes vármegye főispánja lett. 1441. ápr. 19-én Kőszegen is jelen volt, amikor I. Ulászló Cillei Frigyessel és Ulrikkal egyességet kötött s a jelenvolt országnagyok a király mellett kezességet vállaltak. Abban az oklevélben, mellyel ez év okt. 8-án a király Hunyadi Jánosnak a Déva várához tartozó Jófű birtokot adományozza, ennek érdemei mellett kiemeli azokat a magy szolgálatokat is, amelyeket Ujlaki Miklós Nándorfehérvár megerősítése és megvédelmezése érdekében tett.

1443. tavaszán Hunyadi Jánossal együtt harcolt a törökök ellen Szerbiában és az ozorai bánságban. Ugyanebben az évben a Budán tartott országgyűlés által a belföldi hatalmaskodások megszüntetésére életbeléptetett intézkedések végrehajtásával, úgyszintén a belső rend helyreállításával bízták meg. 1444. jún. 10-én mint Somogy és Verőce vármegyék főispánját említik A várnai vereség után Budára sietett. 1445. febr. 108-án Székesfehérvárott volt, ahol Széchy Dénes prímással és az egybegyűlt zászlósurakkal a rendeket a húsvét után eső vasárnapra Pesten tartandó országgyűlésre hívta egybe. Ebben az évben egyike lett a hét főkapitánynak, akikre az országgyűlés a kormány vezetését bízta. Mint az országos tanács tagja 1445. máj. 5-én elnökölt azon az ülésen, amelyen Héderváry Lőrinc nádor birtokügyét tárgyalták. 1445. június 28. keltezésű oklevél szerint egy személyben országos főkapitány, erdélyi vajda és macsói bán.

A rendek a gyermek László kiadatása ügyében megindított tárgyalások gyorsítása érdekében Ujlaki Miklóst is Frigyes német királyhoz küldték, de ő kellő biztosíték nélkül nem volt hajlandó Frigyes elé járulni. Az 1445. szept. 16-án kiállított biztosító levél kiállítása után azonban a veszprémi püspök és Marczali Imre volt főudvarmester társaságában 500 nemes lovassal és 200 páncélos gyalogossal 24 négyesfogatú kocsin bevonult Bécsbe. Ő is részt vett azon az értekezleten, amelyet Széchy Dénes prímás és Héderváry Lőrinc nádor a Budához közel eső Zsámbékon 1445. dec. 19-én tartottak. De itt már tapasztalhatta, hogy Hunyadi János, akinek népszerűségét mindegyre növekvő féltékenységgel nézte, mennyire útjában áll nagyravágyó terveinek. A koronára vágyott, s most már csak Hunyadi János ellenségeitől remélt támogatást. 1446. jan. 6-án Palota várában (Veszprém vm.) Cillei Frigyessel és fiával Ulrikkal szövetséget kötött. Ezúttal azonban elszámította magát, mert Hunyadi János az országos tanács megbízásából, 1446. év tavaszán Horvátországba nyomult és a Cilleiek várait megvívta; mire ezek meghódoltak. Az év június elejére egybehívott rákosi országgyűlésen a nemesség Hunyadi Jánost kormányzóvá kiáltotta ki és ebbe a Pesten tanácskozó főurak is belenyugodtak. Az 1447. márc. havában megtartott országgyűlés után mintha közeledés jött volna létre Ujlaki Miklós és Hunyadi János között. Az országgyűlés Ujlaki Miklóst egykori bán-társával, Garai Lászlóval Brankovics György szerb despotához küldte, aki a szultán nevében a magyarokkal Szendrőn ez év máj. 17-én hét évre békét kötött. Jelen volt, amikor Budavárát az országos rendek szept. 20-án Hunyadi János kormányzónak átadták és Héderváry Imrét, a vár előbbi őrzőjét, tiszte alól felmentették, sőt midőn a kormányzó V. Alfonz nápolyi és aragoniai királynak felajánlotta a magyar trónt, a tárgyalásokról őt is értesítették.

A fentemlített országgyűlés a kormányzói jogkör szabályozásával kapcsolatban az országos főkapitányságokat megszüntetvén, Ujlaki Miklós Telchak (Teočak) örökös ispánja címet kezdte használni és azt haláláig viselte. Ugyanakkar macsói bán is (1448. febr. 9.). Amikor Hunyadi János 1448. őszén Murád szultán ellen vonult, hogy a törökökkel élet-halálharcot folytató Skander béget megsegítse, Ujlaki Miklós nem csatlakozott hozzá. Ép akkor jegyezte el legidősebb leányát, Katalint néhai Maróthi László macsói bán fiával, Lajossal, János macsói bán unokájával. Mivel a vőlegény atyja és nagyatyja ekkor már nem volt életben, a házassági szerződést 1448. okt. 18-án a bácsi káptalan előtt Maróthi János és László bánok özvegyeivel kötötték meg. November végén Ujlaki Miklós Péterváradon volt, ahol az országnagyok Hunyadi János kormányzó és a hitszegő Brankovics György rác despota között fennforgó ügyek rendezésére Töttös Lászlót és Bucsányi Oszváldot küldték ki. Miután Brankovics György az ország nagyjainak erélyes fellépésére Hunyadi Jánost szabadon bocsátotta, a következő évben Brankovicsot Ujlaki Miklós kereste fel Garai László nádor társaságában. A rác despota velük 1449. máj. 21-én Szendrőn a törökökkel kötendő fegyverszünetre nézve megállapodott és a fegyverszünet kieszközlését magára vállalta.

A török mindegyre fenyegetőbb magatartása az eddigi ellenfeleket is közelebb hozta egymáshoz. A kormányzó, Garai László nádor és Ujlaki Miklós 1450. jún. 17-én Budán szerződésre léptek, mely szerint egymást kölcsönösen támogatni fogják. Hunyadi azonban nem igen bízott Ujlaki Miklós barátságában, ezért egyik kipróbált hívét, Rozgonyi Jánost tette melléje Erdély vajdájának. A Frigyes német királlyal folytatandó fegyverszüneti tárgyalások végett Pozsonyban tartózkodó Hunyadi környezetében Ujlaki Miklós is ott volt; a kormányzó fiát, Lászlót Ujlaki Miklóssal együtt küldte a dunántúli vármegyékbe a felszaporodott panaszok és sérelmek orvoslására. 1450. nov. 12-én Vasvárott tartózkodnak. Ujlaki Miklós akkor is jelen volt, amikor Garai László nádornak sikerült Hunyadi János és Brankovics György között 1451. aug. 7-én békét létesítenie; a Hunyadi János és Giskra között 1452. aug. 24-én Körmöcbányán megkötött békéről kiállított oklevélben pedig a kormányzó kezesei között látjuk.

Amikor Hunyadi János 1453. első napjaiban lemondott a kormányzóságról, akkor állott Ujlaki Miklós befolyásának tetőpontján. Hatalmas vagyon ura volt, mely méltán vetekedhetett a Hunyadiak, vagy a Garaiak birtokaival. Őseitől örökölte Raholcza várát (Verőce vm.) a hozzá tartozó uradalommal. Itt gyakran megfordult és 1471. febr. 14-én végrendeletét is itt keltezi. Kont Miklós nádor után reá szállott Galgóc vára (Nyitra vm.) a hasonnevű várossal, ahol Vitéz János esztergomi érsek engedélyével 1465-ben a Szent Ferenc-rendieknek zárdát építtetett, úgyszintén Ujlak vára, az egykori Valkó vármegyében, ahol legszívesebben tartózkodott. Ujlakhoz tartoztak: Poltos, Neszt, Szilszeg és Beletincz kastélyok. Saját szerezménye volt Szávaszentdemeter Szerém vármegyében, Pesth város Bács vármegyében Ujlakkal szemben, a Duna északi partján. Baranyában Czun és Sziget helységekben birt földesúri joggal. Somogyban övé volt Kaposújvár és tartozékainak felerésze. Zalában Szegligte (Szögliget), mely 1445-ben László pannonhalmi apát és testvére, Pál tiltakozása ellenére Ujlaki Miklós kezére került, s amelyre, Hegyesd várát és ennek tartozékait is befoglalva, 1453-ban szintén nova donatiot eszközölt ki V. László királytól. Az akkor Komárom vármegyéhez tartozó Gesztes várát 1444-1446. években szintén birtokába vette, s reá 1453-ban V. László királytól új adományt szerzett. E szerint hozzá tartozott Csákvár mezőváros, többi tartozékai pedig Fejér, Komárom, Esztergom és Győr vármegyékben terültek el. Az akkori zavaros időket felhasználva, 1444-ben Kapuvárt (Sopron vm.) is elfoglalta; de 1446-ban már a Rozgonyiak adták vissza a Kanizsai-családnak. Vas vármegyében megszerezte Németújvár várát Lévai Cseh Péter fia Lászlótól a hozzátartozó uradalommal, közte Sücz várossal (Lövő), a két Hollóssal és az őrségi districtust is, a hozzátartozó 18 helységgel. Németújvár 1458 nyarán már birtokában volt.

Kevéssel azután, hogy V. László király az uralkodást személyesen átvette, 1453. febr. 7-én Pozsonyban kelt rendeletében meghagyta neki, hogy Hunyadi Jánossal, az ország főkapitányával, és Rozgonyi János vajdatársával együtt a székelyek által a szomszédos nemesi birtokokból elfoglalt földeket adassák vissza és a régi határokat állítsák helyre. Mikor Konstantinápoly eleste után a törökök Szendrőt fenyegették, Ujlaki Miklós is Hunyadi János hadaihoz csatlakozott és résztvett a Szendrő és Nándorfehérvár körül vívott harcokban. De még mielőtt a törökök Szendrőt ostrom alá vették volna, odahagyta Hunyadi táborát és Pozsonyba ment, ahol 1453. szept. 13-án ő is megújította hűségesküjét László királynak, egyúttal ígéretet tett, hogy Cillei Ulrikot, mint aki a király ügyeit intézi, a lázadók, az engedetlenkedők ellen minden erejével és tehetségével segíteni fogja. Másnap (szept. 14-én) egyszerre három Pozsonyban kelt oklevél tanúskodik arról, hogy Ujlaki Miklós mily nagy kegyben állott a királynál.

A törökök egyre fenyegetőbb magatartása következtében a főurak 1454. dec. 19-én Péterváradon gyűltek egybe, mely alkalommal Ujlaki Miklós is megjelent. De a hadikészülődések a Hunyadi János és Cillei Ulrik között fennálló ellentétek miatt nem sok sikerrel kecsegtettek. Cillei 1455. ápr. 7-én Bécsben újabb szerződést kötött Garai Lászlóval és Ujlaki Miklóssal, amelyben egymást testvérekül fogadják és kötelezik magukat, hogy László királyt kivéve, egymást bárkivel szemben is teljes erejükből meg fogják védelmezni. Ily előzmények után vett részt a június havában Győrött tartott összejövetelen, mely alkalommal az egybegyűltek jún. 25-én szövetséget kötöttek és megesküdtek, hogy az ország ügyeit a legjobb tehetségük szerint fogják vezetni. Ezen az összejövetelen megjelent Kapisztrán János is, aki lánglelkű szónoklataival mély benyomást tett Ujlaki Miklósra is. A tanácskozások befejezése után, még aug. 14-én Gesztes várából hozzáküldte Bodó Miklós székesfehérvári prépostot, aki a győri összejövetelen szintén részt vett. November 19-én Vasvárott találjuk, ahol mint Somogy vármegye főispánja intézkedik. Amikor 1456 tavaszán híre jött, hogy a szultán hatalmas hadával megindult Nándorfehérvár elfoglalására, V. László ápr. 7-én 20,000 aranyforintért elzálogosította Temesvár várát Hunyadi Jánosnak. Az erről kiállított oklevelet Széchy Dénes prímáson és Garai László nádoron kívül Ujlaki Miklós is a saját pecsétjével erősítette meg. Május 28-án a veszprémi káptalanban találjuk, ahol Diósjenő várát (Nógrádban) a hozzátartozó uradalommal Lévai Cseh Péter fiának, Lászlónak engedte át. De hogy ebben az évben a törökök elleni küzdelemben részt vett volna, erre nincs adatom. Csupán bán társa, Kórogyi János csatlakozott Hunyadi hadaihoz.

Hunyadi Jánosnak 1456. aug. 11-én Zimonyban bekövetkezett halála után Cillei Ulrik lett a helyzet ura. Ám ennek megöletése után ismét Ujlaki Miklós lépett előtérbe. Miként V. László király 1457. márc. 21-én kelt oklevele kiemeli, neki is nagy része volt a Hunyadiakon kivívott győzelemben. Ezért a király őt is biztosítja, hogy ha Hunyadi László haláláért bárki is háborgatná, vagy megtámadná, úgy ő, mint utódai meg fogják minden kárát téríteni. Ujlaki Miklóst ezúttal is önző egyéni érdekek vezérelték, mert Hunyadi László kivégeztetése után osztozni készült Garai László nádorral és Alsólendvai Bánffy Pállal a kormányzó hatalmas vagyonán. De terve meghiúsult. Csak annyit ért el, hogy Cillei Ulrik halála után a szlavón báni méltóságot is elnyerte; 1457. márc. 21-én és utóbb, Kőrös megye rendeinek ugyanez évi, dec. 29-én kelt oklevelében is már így címezik. V. László király váratlan halálának hírére († 1457. nov. 23-án) Budára sietett és dec. 1-én a többi országnagyokkal együtt egybehívta a rendeket 1458. újév napjára a Pesten tartandó királyválasztó országgyűlésre. Ujlaki Miklós épúgy, mint azok az urak, akik Hunyadi László kivégeztetésében részesek voltak, aggodalommal tekintettek a királyválasztó országgyűlés elé; másfelől a Hunyadi név egyre növekvő népszerűsége következtében belátta azt is, hogy a trón elnyerésére irányuló törekvései sikerre nem vezethetnek. Sőt megdöbbenve értesült arról, hogy Garai László, Hunyadi János elleni küzdelmeiben társa, 1458. jan. 17-én Szegeden egyességet kötött annak özvegyével és Szilágyi Mihállyal, ami Mátyás egyhangú megválasztását biztosította. Ily körülmények között otthagyta az országgyűlést. Az 1458. febr. 9-én Strassnitz várában kelt oklevelében, amelyben Mátyás király arra kötelezi magát, hogy Podiebrad Katalint nőül veszi, s amelyet ennek nagyobb bizonyságára az országnagyok pecsétjeikkel látták el, Ujlaki Miklós neve nem fordul elő, s ezúttal vajdatársának Rozgonyi Jánosnak pecsétjét függesztették az oklevélre. Ujlaki Miklós tehát félreállott, de csak az alkalomra várt, hogy ismét zavart kelthessen. Ez pedig előbb kínálkozott, mint remélte.

Ujlaki Miklós, aki egyelőre visszavonult a közszerepléstől, Budáról Palota várába ment, ahol 1458. febr. 24-én neje, Rozgonyi Margit és négy leánya hozzájárulásával lepsényi részbirtokát Paczman Tamásnak adja, részben jutalmul hűséges szolgálataiért. Magányában csakhamar felkeresték az elégületlenek: Szilágyi Mihály, akit Mátyás a kormányzóságtól, és Garai László, akit a nádori méltóságtól elmozdított. A három férfiú 1458. júl. 26-án Simontornya várában haláluk napjáig tartó kölcsönös védőszövetséget kötött egymással.

Mátyás király idejében értesülvén nagybátyja fondorlatairól, őt elfogatta és Világos várába záratta. Az ifjú király határozott fellépése megdöbbentette a Hunyadi-ház régi ellenségeit, akiknek megbízásából Ujlaki Miklós még 1458. december havában Grazban, vagy Fürstenfelden találkozott III. Frigyes császárral. Az elégületlenek 1459. február havában Ujlaki Miklós várában, Németújvárott gyűltek egybe. A megjelentek között voltak: Garai László, Széchy János, valamint veje, Monyorókeréki Ellerbach Bertold, Szentgyörgyi és Bazini György, László, János és Zsigmond grófok, Alsólendvai Bánffy Pál, akinek nagy része volt Hunyadi László kivégeztetésében, Kanizsai László és Miklós, Gerebeni Wytovecz (Bitovácz) János, Gersei Pethő Miklós és György, Pankircher András, Szalónak ura, Grafenecker (Gravenecker) Ulrik, III. Frigyes hadvezére, Szentgróthy János, Peleskei Ördög Miklós fia Mykch, Mesztegnyői Szerecsen Péter, Ostffy Ferenc, Szerdahelyi Danch Pál, végül a háziúr, Ujlaki Miklós. Az egybegyűltek febr. 17-én III. Frigyes császárnak ajánlották fel a magyar trónt, mire ez azonnal fölvette a magyar király címet. Ezzel el lett vetve a háború kockája. Mátyás kiáltványában Frigyest bitorlónak nevezte, közfelkelést hirdetett s a nemesség egybegyűlését be sem várva, a királyi dandárt küldte Szentmártoni Nagy Simon és Rozgonyi Sebestyén vezérlete alatt a pártütők ellen, akik közül Ujlaki Miklós 3000 lovassal (közte 1500 vértes) és négy csapat gyalogossal Kőszegen át Szombathelyre vonult, s ezt, minthogy földesura, a győri püspök hű maradt Mátyás királyhoz, elpusztította. Itt értesült arról, hogy Grafenecker Ulrik vezérlete alatt a III. Frigyes császár által a pártütők segítségére küldött 5000 főből álló had már a Rábáig nyomult előre. Ezért sietve utána ment és Körmendnél el is érte. Ezalatt Nagy Simon, minthogy hírét vette, hogy Ujlaki Miklós már Körmendnél táboroz, gyors menetben elérte a Rába jobbpartját és ápr. 6-án az itt felbukkanó ellenséges csapatokkal oly közeli érintkezésbe került, hogy az összeütközés elkerülhetetlenné vált. Másnap, ápr. 7-én Ujlaki Miklós páncélos lovassága visszaszorította a királyi dandárt; mire Nagy Simon kiadta a jelszót a visszavonulásra. Grafenecker vérszemet kapva, a magyar sereget üldözőbe akarta venni, de ennek úgy Ujlaki Miklós, mint Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond ellene szegültek, aminek következtében majdnem kenyértörésre került közöttük a sor. Az Ujlaki Miklós és Grafenecker között támadt torzsalkodások hatása alatt többen odahagyták a pártütők táborát. Ezeknek a király nagylelkűen megbocsátott. Ezt látva, Ujlaki Miklós is megkezdte az alkudozásokat, amelyeket Garai László váratlan halála (†1459. ápr. 19. előtt) is siettetett. Ennek eredménye az lett, hogy 1459. júl. 30-án Mátyás király Budán kelt oklevelében a megbékélt Ujlaki Miklóst és párthíveit biztosította, hogy őket eddigi magatartásukért nem fogja felelősségre vonni. Ebben az oklevélben a király Ujlaki Miklóst Erdély vajdájának, egyben Szlavónia és Macsó bánjának címezi.

Alig egy hét mulva (aug. 6-án) Ujlaki Miklós megjelent Budán a király előtt s elsőszülött fia, István nevében is, Tarján és Sárás (Bajnához tartozó puszta) nevű birtokát Rozgonyi János volt erdélyi vajdának és testvéreinek engedte át, akik viszont a Veszprém vármegyében fekvő Dudart adták neki cserébe. Az év végén Szlavóniában birtokügyekben intézkedik. December 13-án bántársával, Wytovecz (Bitovácz) Jánossal együtt a zágrábi káptalant utasította, hogy Blagay Gergelyt több Zágráb vármegyei birtokba iktassa be. 1460. szept. 5-én pedig mint Somogy vármegye főispánja Szerdahelyi Danch Pál részére menedéklevelet állított ki.

Mátyás király uralmának megszilárdulásával Ujlaki Miklós birtokügyeit igyekezett rendezni, tekintettel arra, hogy az elmúlt két évtizeden át tartó belzavarok alatt több várat és birtokot foglalt el erőszakkal. Ezért elsősorban a Rozgonyiakkal igyekezett kiegyezni. 1460. szept. 3-án Rozgonyi János királyi tárnokmester, úgyszintén testvérei: Rajmund, a székelyek ispánja, és Oszváld megjelenvén a győri káptalan előtt, Gesztes várára és tartozékaira szerzett összes jogaikat Ujlaki Miklósra és gyermekeire ruházzák át; viszont Ujlaki Miklós kevéssel utóbb ugyancsak a győri káptalan előtt, István, Bernát és Lőrinc fiai, úgyszintén Katalin, Fruzsina, Jeronima (Hieronima) és Orsolya nevű leányai nevében is, a Sáros vármegyében fekvő Szeben várost engedi át a Rozgonyi-testvéreknek, amit 1461. márc. 31-én Mátyás király megerősít.

Az örökké békétlen Ujlaki Miklós azonban ezután sem tudott nyugton maradni. Még az 1462. év folyamán a Hunyadi-ház régi ellenségével, Alsólendvai Bánffy Pállal és Maróthi László egykori macsói bán fiaival szövetkezve, Podiebrad György cseh király fiának, Viktorin hercegnek ajánlotta fel a magyar koronát. Amint erről Mátyás király értesült, elhatározta, hogy kibékül a császárral. A Vitéz János vezetése alatt álló békekövetségnek maga Ujlaki Miklós is tagja lett. Az 1463. júl. 19-én Bécsújhelyen megkötött egyesség értelmében a császár Sopron várost és a szent koronát visszaadta. Ujlaki Miklós azonban nem várta be a szent korona visszaadását. Ugyanis erről csupán a többi kiküldött főúr értesítette 1463. júl. 25-én az erdélyi hét szász széket.

Noha a tárgyalások folyamán III. Frigyes Ujlaki Miklóst kitüntető figyelemben részesítette (a békekötésről kiállított oklevélben "compater noster"-nek nevezi), Ujlaki régi befolyását és tekintélyét nem tudta visszaszerezni. Mátyás király unokatestvérét, Dengelegi Pongrácz Jánost akit különösen kedvelt, tette melléje Erdélyben vajdatársának, és bár Ujlaki Miklóst még az 1465. aug. 3-án kelt oklevél záradékában is mint erdélyi vajdát említik, ott már nem sok dolga akadt. Az 1463-1465. években, csak mint Szlavónia és Macsó bánja, leginkább birtokügyekben fejtett ki tevékenységet. Ám mint Szlavónia bánja is kénytelen volt bántársával, Gerebeni Wytovecz (Bitovácz) Jánossal együttműködni, akit Mátyás király Zagorje vármegye adományozásával teljesen lekötelezett.

Az 1465. év folyamán két ízben is merült fel panasz ellene. Április 24-én Szerdahelyi Márton bán fia, Ders, a somogyvári konvent előtt tiltakozott az ellen, hogy Ujlaki Miklós a kaposújvári várhoz tartozó birtokrészeit bitorolja, május 6-án pedig Fejér vármegye bírái tettek jelentést Mátyás királynak a veszprémi püspök birtokán elkövetett hatalmaskodásai ügyében megtartott vizsgálatról. Mátyás király ekkor már nagyon éreztette neheztelését vele szemben. Az 1465. év második felében úgy az erdélyi vajdaságról, mint a szlavon báni méltóságról letette. A Frangepán István számára 1466. aug. 28-án kiállított királyi kiváltságlevél záradékában már csak mint macsói bán szerepel a felsorolt méltóságok között, Szokoli Péterrel együtt. Ujlaki Miklós, mintegy kárpótlásul, 1466-ban ismét használja Thelchák örökös ispánja (grófja) címet, de a király csak az 1467. okt. 16-án kelt rendeletében címezi elsőízben így és egyúttal macsói bánnak. 1469. május 21. és 1471. febr. 28. között vejének, Maróthi Lajosnak testvére: Mátyus volt bántársa Macsóban.

1471. jan. 7. a veszprémi káptalan előtt Ujlaki Miklós, neje Széchy Dorottya és fia Lőrinc nevében is, kölcsönös örökösödési szerződést köt nejének unokatestvérével, Széchy Miklós királyi főlovászmesterrel és ennek fiával, Herczeg Miklóssal, hogy - miként a szerződésben is hangsúlyozza - a köztük fennálló rokoni kapcsolatot még szorosabbá tegye. Ennek megfelelően készítette 1471- febr. 14-én Raholcza várában végrendeletét is.

Mátyás király csakhamar belátta, hogy Ujlaki Miklós még mindig veszedelmes, és főleg azért, hogy elvonja cselszövényeitől, az 1471. szept. elejére egybehívott országgyűlés megnyitása előtt Bosnyákország kormányzójává nevezte ki és a királyi címmel is felruházta. Ragúza városának 1471. nov. 10. Ferdinánd nápolyi királyhoz intézett levele szerint Jajcza várában fényes ünnepségek közepette megkoronáztatta magát, ahol fejedelmi udvartartást rendezett be, amiben nagy segítségére volt nagyravágyó felesége, Széchy Dorottya is. Ettől kezdve mint "Isten kegyelméből Bosznia királya" állította ki okleveleit. Mátyás király, hogy hűségét megszilárdítsa, kieszközölte azt is, hogy anyja, Szilágyi Erzsébet fiává fogadja. 1472. május havában az egykori pártütő és örök cselszövő mint Bosznia királya jelenik meg Buda várában, ahol május 7-én kelt oklevelében úgy Szilágyi Erzsébetnek, mint Mátyás királynak haláláig tartó hűséget fogad, egyúttal kötelezettséget vállal arra, hogy ha Mátyás korábban halna meg, anyját kül- és belellenségei ellen minden erejével megvédelmezi.

A következő évben Rómába ment a jubileumi ünnepségekre. Ezt az útját felhasználta arra, hogy 1475. márc. 20-án IV. Sixtus pápától a vértes-keresztúri (Szentkereszti puszta, Komárom vm.) Benedek-rendi apátságnak a pálosok részére leendő átengedését kérelmezze. Ugyanezen a napon kérelmére a pápa felhatalmazta a veszprémi püspököt, hogy a boszniai Szent Ferenc-rendiek kiváltságait erősítse meg. Híveiről sem feledkezett meg Rómában. Közbenjárására a pápa megengedte, hogy Pagman (Paczman) Tamás albán és újlaki várnagy, valamint ennek neje, Márta, gyóntatójukat szabadon választhassák meg. 1476. dec. 6-án Garai László nádor fiával, Jóbbal megjelenvén a székesfehérvári káptalannál, a néhai Garai Lászlóval a pécsváradi konvent előtt kötött kölcsönös örökösödési szerződést előzetes megállapodás alapján hatályon kívül helyezik.

Néhány nappal utóbb, dec. 10-én, mikor Mátyás király Székesfehérvártól egy órányira menyasszonyát, Beatrixot várta, amint ennek érkezését jelezték, leszállott lováról s Ujlaki Miklóst jobbjára állította. A dec. 12-én megtartott koronázás alkalmával az országalmát és a királyi pálcát Ujlaki Miklós tartotta, a királyné felkenése után pedig ennek fejére ő tette a veszprémi püspökkel és a nádorral együtt a házikoronát. Az egykorú tudósítások szerint a főurak között különösen feltűnt Ujlaki Miklós skófiummal és gyöngyökkel átszőtt dolmányában, aranyszövésű köpenyében, mely állítólag ötszáz gyémánttal és más drágakövekkel volt díszítve.

Alkalmasint a székesfehérvári ünnepségek alatt történt meghűlése következtében 1477-ben sokat betegeskedett. 1477. febr. 6-án Ujlak várában kelt levelében Surányi János tiszttartójának, akit Jajcza várába helyezett át, még részletes utasításokat ad az ottani gazdasági teendőkre nézve; sőt Szentmiklósi János királyi jogügyi igazgató, Pozsega vármegye főispánja és bírótársai 59által 1477. ápr. 16-án kiállított oklevél szerint is még életben van; de a budai káptalan ugyanezen évi nov 23-iki kiadványa szerint már özvegye, Széchy Dorottya tiltakozik az ellen, hogy fia, Lőrinc Dudart, Tinnyét (Veszprém vm.), továbbá Kenesén egy szőlőt és Sudak (Suttak) birtokot (Somogy vm.), Paczman (Poczman) Tamásnak elidegenítse. Betegsége alatt Mátyás király is meglátogatta és - mint Bonfini írja - a király sokszor eldicsekedett vele, hogy a beteg Ujlaki Miklós lábait megdörzsölte.

Az előttem ismert oklevelek szerint Ujlaki Miklós kétszer nősült. Első felesége Rozgonyi István és Vöröskői Wolfart Ilona leánya, Margit, akitől négy leánya született: Katalin, Fruzsina (Eufrosina), Jeronima (Hieronima) és Orsolya. Utoljára Ujlaki Miklósnak 1458. febr. 24. Palota várában kelt oklevelében fordul elő, mind a négy leányával együtt. Második neje: Felsőlendvai Széchy János Zala vármegye főispánjának leánya, Dorottya. 1471. jan. 7-én Felsőlendvai Széchy Miklós királyi főlovászmesterrel az ő nevében is kölcsönös örökösödési szerződést köt. Ez év febr. 14-én kelt végrendeletében pedig bőkezűen gondoskodik róla. Széchy Dorottya 1477. nov. 23-án már mint özvegye tiltakozik egyes birtokainak Lőrinc fia által szándékolt elidegenítése ellen. Mikor az utóbbi II. Ulászló kiráy uralkodása alatt összes birtokaitól megfosztatott, a király utasítására Ernuszt Zsigmond királyi kincstartó 1494. dec. 16-án 100 forintot folyósít kegydíj címén az özvegy részére.

Ujlaki Miklósnak négy leányán kívül három fia is volt: István, Bernát és Lőrinc, akik azonban csak 1459. aug. 6-tól kezdve fordulnak elő az oklevelekben. De hogy Ujlaki Miklósnak második nejétől, Széchy Dorottyától egy Borbála nevű leánya született volna, erre nézve nem találtam okleveles adatokat. Ujlaki Miklós legidősebb leánya Katalin, akit az 1448-ban kötött házassági szerződés értelmében Maróthi László macsói bán fia, Lajos vett nőül, az 1458-1476. években többi testvéreivel együtt fordul elő. Leánya, Maróthi Magdolna, Guthi Ország Lászlóhoz ment nőül, kinek fiai, Mihály és Ferenc a nagyanyjuk, Ujlaki Katalin után őket megillető örökrész kiadása ügyében 1511-ben pert indítottak Ujlaki Lőrinc ellen.

Negyedik leánya, Orsolya, aki szintén az 1458-1476. évi oklevelekben szerepel testvéreivel együtt, Perényi István felesége lett. 1504. aug. 19. előtt halt meg. Ennek leánya, Perényi Orsolya, először Dengelegi Pongrácz Mátyás, azután Gyarmati Balassa Ferenc neje volt. 1504-ben szintén pert indított Ujlaki Lőrinc ellen anyja után őt megillető örökrészének kiadása végett.

Ujlaki Miklós egyetlen fia, aki férfikort ért el: Lőrinc elsőízben 1460. szept. 3-án, majd okt. 8-án és Mátyás király fenti 1461. évi megerősítő oklevelében fordul elő testvéreivel együtt. 1471. jan. 7-én és máj. 10-én azonban már csak őt nevezik meg az oklevelek, családja egyéb tagjaival együtt. 1476. dec. 10-én lép önállóan a nyilvánosság elé, midőn Beatrix Mátyás király anyjával Székesfehérvárra utaztában őt egy virágcsokorral, amelyen drága gyémántgyűrű függött, előreküldte, hogy érkezését jelentse a Csór mellett reá várakozó királynak. A Buda várában megtartott lakodalmi ünnepségek folyamán dec. 17-én a hatodik táncot Ujlaki Lőrinc nyitotta meg. Mikor 1477. jún. 12-én Mátyás király hadat üzent III. Frigyes császárnak, a győri táborban megjelent Ujlaki Lőrinc is. A király őt a hadjárat alatt különösen megkedvelte, s ettől kezdve Drágffy Bertalannal együtt szinte állandóan a király környezetében tartózkodott. Július közepén az Ausztriába benyomult magyar hadak csak szórványosan találkoztak ellenállással. Lőrinc, akit a király alig 17-18 éves korában Maróthi Mátyus helyébe (†1476. szept. 10. előtt) macsói bánná nevezett ki, rövid időre hazatért. Nov. 1-én Bács helységben bán társával, Dályói Felföldi Pállal együtt Várdai Miklóst és fivéreit arról a három márkáról nyugtatja, amelyet ezek a macsói bánok hatósága alól való mentesítésért fizettek.

Ulászló cseh királynak 1479. július havában Olmützben történt látogatása alkalmával Mátyás király mint házigazda különös fénnyel és pompával fogadta fejedelmi vendégét. A fejedelmi ebédeket ez alkalommal Ujlaki Lőrinc mint udvarmester rendezte, aki a szemtanúk szerint ugyanabban a gyöngyökkel és drágakövekkel díszített öltönyben jelent meg, amelyet atyja Beatrix koronázásakor viselt. Ekkor már oly nagy tekintélyre tett szert, hogy a júl. 21-én Olmützben kiállított oklevélben, amely szerint a két nemzet nagyjai is kötelezték magukat a békepontok megtartására, a főurak sorában mint második, Szapolyai Imre után következik. Az oklevelekben Bosznia hercegének, vagy csak hercegnek címezik; a vasvári káptalan részére 1484. febr. 22-én kiállított királyi megerősítőlevél záradékában mint macsói bán szerepel az országos méltóságok között.

Minthogy Bécsnek 1485. jan. 29-én megkezdett ostroma a védők vitéz ellenállása miatt sokáig elhúzódott, a király újabb hadakat rendelt a város minél szorosabb körülzárása végett Magyarország déli részeiből. Ezek Ujlaki Lőrinc vezérlete alatt húsvét után érkeztek meg. Ujlaki Lőrinc hadaival a Skót bástyával (Schottenbastei) és a Werder kapuval szemben, a Szapolyai István és a király vezérlete alatt álló hadak között ütött tábort. A segédhad megérkezése buzdítólag hatott az ostromló seregre. A király udvarával átment Ujlaki Lőrinc táborába, ahonnan a hadműveleteket is könnyebben intézhette. A császár és a birodalom által cserben hagyott Bécs jún. 1-én megnyitotta kapuit Mátyás előtt, aki aznap a kora délutáni órákban Ujlaki Lőrinc, Geréb Mátyás és Szapolyai István kíséretében vonult be a városba.

Ebben az időtájban nősült. Első neje - 1486. márc. 29-én kelt oklevél szerint - Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda fiának, Mátyásnak leánya: Katalin volt. 1487-ben a Frigyes császár és Mátyás király között kötendő béke érdekében Sanct-Pöltenben megtartott tanácskozásokban is jelentékeny része volt. Az 1487. dec. 16-án kiállított oklevélbe, amelyben Albert szász herceg, mint a császár és a birodalom főkapitánya, a békepontokat jóváhagyta, ő is be van véve. Mátyás király uralkodásának utolsó éveiben arra törekedett, hogy a trónt Corvin János számára biztosítsa. Ezért 1489. tavaszán az egyházi és világi főurakat magához hívatta avégett, hogy ezek ismerjék el Corvin Jánost Mátyás utódjául. Azok között, akik a budavári Nagyboldogasszony-templomban az Oltáriszentség fölé tett kézzel megfogadták, hogy János herceget teszik meg királyukká, ott volt Ujlaki Lőrinc is; de csak ő és Ernuszt Zsigmond pécsi püspök tartották meg ígéretüket.

Mátyás halála után, mialatt a magára hagyott Corvin János a Pesten tartózkodó egyházi és világi főurakkal alkudozott (akik körében Ulászló pártja emelkedett túlsúlyra), Ujlaki Lőrinc a Dunántúlon és a Délvidéken igyekezett Corvin János híveit egybegyűjteni. Azonban megkésett és már csak akkor érkezett az országgyűlésre, amikor a nemesség, megyénként választott két követre ruházván jogait, szétoszlott. Ujlaki Lőrinc a hozzá csatlakozott nemességgel, ezer lovas élén jún. 13-án vonult Budára, melynek kapuit Corvin János előtte megnyittatta. Az estebéd alatt, a többi urakkal együtt, megkötötte az alkut Corvin Jánossal. Másnap (jún. 14.) társaival együtt megjelent az országgyűlésen; de mikor jún. 15-én Nagylucsei Orbán egri püspök, nádori helytartó ki akarta hirdetni Ulászló megválasztását, tiltakozott és a vele tartókkal együtt elhagyta az országgyűlést. Ujlaki Lőrinc váratlan megjelenése, a vele érkezett nemesek nagy száma szinte megdöbbentette Ulászló híveit. Ezért siettek megnyugtatni Corvin Jánost, hogy az általa elfogadott ajánlatukat fenntartják. Ugyanekkor azonban Báthori István országbírót, Kinizsi Pált és Drágffy Bertalant jelentékeny haderővel a budai oldalra küldték. Corvin János erre fegyverszünetet kért, melyet több ízben, utoljára júl. 2-ig meghosszabbítottak. Ezalatt Nagylucsei Orbán és Báthori István mint az országgyűlés, másfelől Ernuszt Zsigmond és Ujlaki Lőrinc mint Corvin János kiküldöttei, a budavári Szent Zsigmond-kápolnában ismételten összejöttek; de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert Ujlaki Lőrinc, aki a boszniai királyságra tartott igényt, elsősorban inkább a saját, mint Corvin János érdekeit tartotta szem előtt. Minthogy Corvin János híveit az a veszély fenyegette, hogy a fegyverszünet letelte után az országgyűlés által kirendelt hadak Buda várában körülzárják őket, jún. 30-án elhagyták Buda várát és Pécs felé vonultak, hogy a Délvidéken haderejüket szaporíthassák. Báthori és Kinizsi azonban utánuk iramodtak és júl. 3-án a Sárviz partján utólérték őket. Másnap hajnalban támadást intéztek Corvin János hívei ellen, akik közül többen elestek, vagy fogságba kerültek. Ujlaki Lőrinc a csatát elvesztettnek látván, Ernuszt Zsigmonddal Corvin Jánost magukkal ragadva, a koronával és a kincsek egy részével Pécs felé menekültek. A pécsi püspöki várban csakhamar kitört az egyenetlenség a vezérek között; mire Ujlaki Lőrinc odahagyta Pécset és drávántúli birtokaira vonult vissza. Távozása után Corvin János követet küldött az országgyűlésre, s minthogy innen megnyugtató választ kapott, meghódolt. Hívei is követték példáját. Bár Corvin János és az időközben királlyá választott Ulászló hívei között júl. 24-én létrejött egyességről kiállított oklevél szerint az országgyűlés által Ujlaki Lőrinc ellen folyamatba tett kereset vissza lett vonva, a szept. 18-án Székesfehérvárott végbement koronázási ünnepségektől távol tartotta magát.

Mikor Miksa római király 1490. őszén egész Székesfehérvárig nyomult s azt elfoglalta, Ujlaki Lőrinc nov. 22-én védlevelet kért tőle úgy a saját személye, mint jobbágyai számára. Ezt azután ellenségei beárulták Ulászló királynak, aki 1491. febr. 27-én Alsólendvai Bánffy Miklós és Jakab részére kiállított adománylevélben őt hűtlenséggel vádolta. Pedig e tekintetben nem volt vétkes, mert Palota vára, családjának egyik legrégibb és legértékesebb birtoka éppen beleesett Miksa hadainak útjába. Ebben az évben különben sokat garázdálkodott. Ernuszt Zsigmonddal Cserevics és Futak miatt kitört viszályából kifolyólag, Bakócz Tamás kancellár biztatására, a pécsi püpökség jószágait pusztította. De Brankovics György rác despota birtokait sem kímélte. A despota Váradi Péter kalocsai érsekhez fordult. Ez 1491. júl. 11-13. kelt leveleiben, hogy a Délvidéket belháború borzalmaitól megóvja, azt tanácsolta a despotának, hogy erőszakra ne feleljen erőszakkal, hanem folyamodjék az igazság kútforrásához: a királyhoz. Ekkor azonban még nem került kenyértörésre a dolog. Ujlaki Lőrinc, mint macsói bán megjelent az 1492. febr. 2-ára Budára egybehívott országgyűlésen, s ő is azok közé a főurak közé tartozott, akik az Ulászló és Miksa között kötött békét az 1492. márc. 7-én mindkét részre külön kiállított okleveleikben érvényesnek ismerték el. Az ezen az országgyűlésen nádorrá választott Szapolyai István 1493-ban kölcsönös véd- és örökösödési szerződést kötött Ujlaki Lőrinccel, amelyet a király is jóváhagyott.

Az 1493. Szent Mihály napjára egybehívott országgyűlés megnyitása előtt azok a főurak, akik Bakócz Tamás kancellár hatalmát meg akarták törni, Ujlaki Lőrinc budavári palotájában gyűltek egybe. Ő azonban az értekezlet hangulatát a király ellen fordította. Ellenségei siettek ezt II. Ulászló tudomására hozni, aki csak az alkalomra várt, hogy vele leszámoljon. 1494. szeptember havában a törökök Nándorfehérvárt vették ostrom alá, majd, mikor Kinizsi Pál őket onnan elűzte, betörtek a Dráva-Száva közti országrészekbe. Ujlaki Lőrinc tétlensége, melyet Nándorfehérvár ostroma alatt tanúsított, másfelől pedig az a körülmény, hogy a török martalócok ezúttal megkímélték birtokait a pusztításoktól, azt a gyanút keltette, hogy összeköttetésben van velük. Ulászló, aki november közepén Nándorfehérvárról Bács várába ment, az árulás gyanújával terhelt Ujlaki Lőrincet ide rendelte. Ő azonban maga helyett anyját küldte a király kiengesztelésére. A Bács várában egybegyűltek: Váradi Péter kalocsai érsek, Ernuszt Zsigmond kincstartó, Drágffy Bertalan, az új erdélyi vajda, erélyes fellépést sürgettek. Bakócz Tamás kancellár még egy utolsó kísérletet tett a belháború elkerülésére; de ekkor híre érkezett, hogy Ujlaki Lőrinc nejét és csecsemő fiacskáját Németujvárra küldte (ahol az utóbbi nemsokára meghalt), várait megerősíttette, maga pedig Pozsegához közel eső egyik várában vonta meg magát. Drágffy Bertalan erdélyi vajda az időközben (1494 nov. 29.) elhúnyt Kinizsi Pál hadaival még nov. végén vagy dec. első napjaiban ostrom alá vette Ujlakot, de az őrség vitézül ellenállt. Ujlaki Lőrinc anyja több ízben nagyobb összeg felajánlásával akarta Drágffy Bertalant az ostrom abbahagyására rábírni, de ez ajánlatát mindannyiszor visszautasította. December közepén már a felső vár is Drágffy birtokában volt. II. Ulászló király, aki az ostrom folyamán dec. 16-án és 18-án Atyán (Valkó vm.) tartózkodott, Sloupnic Ivántól, az udvari hadak kapitányától értesült a vár elestéről, mire a karácsonyi ünnepek után cseh testőrsége kíséretében bevonult a várba, ahol özvegy Ujlaki Miklósné járult elébe és térdreborulva kért fia számára bocsánatot. Ulászló azonban elutasította és az özvegyet Palota várába kísértette. A vár egész berendezése Ulászló hadainak birtokába került. Ujlaki Lőrincnek 300 darab értékesebbnél értékesebb ruhája a bevonuló katonák zsákmánya lett. Ekkor Szapolyai István lépett közbe Ujlaki Lőrinc érdekében, de a király hajthatatlan maradt. Mialatt Ujlak várában tartózkodott (1494. dec. 27-1495. jan. 8.), kiadta a parancsot Ujlaki Lőrinc többi várának a megvívására is. Ezek közül Kaposújvárt Drágffy Bertalan vajda, Raholczát a szerb despota és Corvin János hadai foglalták el. Itt értesültek arról, hogy Ujlaki Lőrinc Németújvárra menekült. A király erre Somi Józsa temesi főispánt, Kinizsi Pál tanítványát, küldte Németújvár ostromára. A király 1495. márc. 1. után Verőcéről Pécsre ment, ahol Bakócz Tamás kancellárnak végre sikerült őt engedékenységre bírni. Menedéklevelet küldött a Németújvárt ostromló sereg vezére útján Ujlaki Lőrincnek, aki márc. közepén megjelenvén a király előtt, kegyelmet kapott. Ugyanekkor értesítésére adták, hogy elfoglalt várait és uradalmait csak az országgyűlés adhatja neki vissza. Ujlaki Lőrinc, hogy Bakócz Tamás iránt hálájának kifejezést adjon, akitől végső szükségében 12,000 frt. kölcsönt kapott, 1495. márc. 25-én átengedte neki Gerencsér várát és uradalmát (Fejér vm.). Az 1496. évi országgyűlés által kiküldött tanács végzése szerint Ujlaki Lőrincnek elfoglalt várait és uradalmait oly feltétel alatt adták vissza, hogy azok magtalan halála esetén a koronára szálljanak. Erről ő a pécsi káptalan előtt formaszerűen is bevallást (fassio) tett.

Még át sem vette birtokait, régi haragosa, Alsólendvai Bánffy Miklós 1496. jan. 7-én perbe idéztette. Az ettől fogva megindult perek, több birtokügyben Bánffy Miklóssal és Jakabbal az 1496-1497. években szinte szakadatlanul folytak. II. Ulászló, aki hamar felejtett, a Garai Jób és Korbáviai Iván gróf özvegyei által haszonélvezett Ujvár (Pozsega vm.), Atina (Athina, Körös vm.) és Nekcse (Baranya vm.) várakat, valamint a hozzájuk tartozó uradalmakat adományozta neki. Ez ellen azonban Corvin János, minthogy ezeket a várakat Ulászló korábban neki ígérte, 1499. júl. 6-án a zágrábi káptalan előtt tiltakozott.

Ujlaki Lőrinc 1500. máj. 15-én résztvett azokban a Budán tartott tanácskozásokban, amelyek Jajcza és a többi végvárak helyreállítására és megerősítésére szükséges költségek fedezése ügyében tartattak. Majd azok közé is bevonták, akik az 1502. ápr. 24-én Budán egybegyűlt rendek megbízásából Bakócz Tamás esztergomi érseket és rokonságát, másfelől pedig Alsólendvai Bánffy Miklós özvegyét és fiát, Bánffy Jánost, a Jajcza és a többi végvárak fenntartására nekik átadott összegek elszámolásáról nyugtatták. Az 1502. év nyarán a király menyasszonya, Candalei Anna elébe Velencébe küldte, akit attól kezdve, hogy az ország területére lépett, négyszáz lovassal Székesfehérvárig kísért, ahová szept. 27-én érkeztek. A 29-én végbement koronázási szertartáson pedig az országalmát vitte a király előtt. Vingárthi Geréb Péter nádornak 1503. febr. közepe táján bekövetkezett halála után Ujlaki Lőrinc is lépéseket tett a nádori méltóság elnyerésére, de a főurak versengése miatt az 1504. tavaszára halasztott nádorválasztó országgyűlésen Anna királyné jelöltje, Perényi Imre győzött.

Ez év elején Szerdahelyi Dersffy Miklósnak átengedi Kaposújvár várát. Nem sokkal utóbb pedig Budán Máté pannonhalmi főapáttal jobbágyaik több ügyes-bajos dolgában egyezkedik. Aug. 19-én időközben elhalt nővérének, Orsolyának, Perényi Istvánnénak leánya: Orsolya jelent meg az országbíró előtt anyja után őt megillető örökrésze ügyében.

Ujlaki Lőrinc még az 1504. évi nádorválasztó országgyűlés előtt hangsúlyozta, hogy mint az egykori bosnyák király fia joggal követelhet magának részt a kormány vezetésében. Ám korábbi magatartása miatt nem sok reménye lehetett, hogy törekvései sikerülni fognak. Most azonban megtalálta a helyes utat céljai elérésére. 1508. márc. 3-án Valpón Perényi Imre nádorral, Frangepán Gergely kalocsai érsekkel és Buzlai Mózes udvarmesterrel a király szolgálatára, a veszedelemben forgó Magyarország megmentésére és védelmére szövetséget kötött. II. Ulászló különös jóindulata jeléül a Mátyás király által németújvári jobbágyai részére 1459. nov. 9-én kiállított kiváltságlevelet 1510. júl. 15-én megerősítette. Nemsokára ezután pedig Török Imrével együtt Nándorfehérvár bánja lett. Ennek kapcsán a király 1511. jún. 29-én meghagyta Szentpéteri László kincstartójának, mint a véghelyek élelmező biztosának, hogy Nándorfehérvár várát Ujlaki Lőrinc bán rendelkezései szerint lássa el a szükséges felszereléssel és fizesse ki a neki járó zsoldot. Ez a zsoldhátrálék állandó, gondot okozott Ujlakinak. 1513. júl. 5-én is Raholcza várából megkeresi Kanizsai László Vas vármegyei főispánt, hogy a birtokairól szedett adót, melyet a király a nándorfehérvári zsoldhátrálék fejében neki átengedett, küldje mielőbb hozzá. Attól kezdve, hogy megvált a nándorfehérvári báni méltóságtól, nagy tevékenységet fejtett ki Jajcza várának élelemmel való ellátása érdekében. Az 1518. évi tolnai országgyűlés végzései értelmében, a szállítások biztosítása céljából, a Szlavóniából kirendelt hadakhoz a saját csapatait bocsátotta a bán rendelkezésére. Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf halála (1517.) után országbíró lett. Az első ismert oklevél, mely hivatalos tevékenységére vonatkozik, 1518. szept. 23-án Siklós várában kelt. Ettől fogva országbírói minőségében kiadott számos oklevele ismeretes egészen 1524. márc. 11-ig. Ugyanez évi május 23-án Palota várában kelt levelében Ládonyi Miklós galgóci várnagyának, valamint nejének Galgóc városban egy házat és egy szöllőt enged át; de jún. 15-én, amikor II. Lajos király ezt az adományt megerősíti, már nincs életben. Tehát 1524. május végén, vagy június első felében halt meg.

Minthogy Ujlaki Lőrincnek nem voltak gyermekei, hagyatéka az 1496. évi országgyűlés által kiküldött tanács döntése alapján a koronára szállott. II. Lajos király Temetvény várát már kevéssel halála után, 1524. júl. 20-án elzálogosította 25.000 forintért, majd Galgóc várát is Thurzó Eleknek; Németújvárt pedig Batthyány Ferencnek adományozta. A hagyaték egy részét az özvegy birtokában hagyta, aki azt másodszori férjhezmenetele után is megtartotta. Ez főleg Mária királyné kívánságára történt, aki Csulai Móré Lászlót nagyon megkedvelte. Szapolyai János, aki az atyja és Ujlaki Lőrinc között létrejött kölcsönös örökösödési szerződés alapján igényt tartott a hagyatékra, az ügyet az 1525. nyarán tartott országgyűlés elé terjesztette, mely felkérte a királyt, hogy az örökséget adja át a Szapolyai-testvéreknek. A hatvani országgyűlésen nádorrá választott Werbőczi István a Szapolyai testvérek igényének megállapítása céljából a tárgyalásokat 1526. január utolsó napjaira tűzte ki, de Báthori István volt nádor akadékoskodása miatt a bíróság csak február első felében kezdte meg tanácskozásait és febr. 18-án kihirdetett ítéletével a kölcsönös örökösödési szerződést érvénytelennek nyilvánította, s ezzel a hagyatékra a korona igényét ismerte el jogosultnak.