Szentgróti családA középkori íródeákoknak ugyancsak meggyült a bajuk, mikor a régi magyar »Tyürlye« szót latin betűkkel akarták kifejezni. Mint látjuk, négyféleként is megkisérlették, hogy a latinban ismeretlenhangokat jelezzék, sőt a nemzetségnévből származó helynévre még más öt alakot is használtak. Kísérleteikből annyi bizonyos, hogy e névben akkoriban két lágy mássalhangzót (ty-t és ly-t), továbbá a latinban ismeretlen ü hangot ejtettek ki. Mi is bajosan tudnók e név mai kiejtését meghatározni, ha a nemzetségnevet fenn nem tartotta volna századokon át a nemzetségi monostor neve. E helynévből azonban látjuk, hogy idővel e név az egyik lágy mássalhangzó elhagyásával Tyürjére, Türgyére s utoljára Türjére változott át. Fő és legmagasabbra emelkedett ágát a Türje nemnek lahóhelyéről és a belőle kiágazó, nevezetes családról Szentgiróti- (Szentgróti-)nak nevezzük. Gecsa fia Dénes mind főlovászmester ott volt a sajómezei szerencsétlenségnél, s onnan kísérte királyát a tengerpartra. E közben, tót-, horvátországi és tengermelléki bánjává tette őt királya, de megtartotta egyelőre 1242-ig a főlovászmesterséget is. 1242-ben már csupán a báni hivatalt viselte, ámde 1243-tól kezdve 1244- végéig nemcsak bán, hanem egyszersmind királyi helytartó (dux) is vala ez országrészekben. Ott harczolt 1243-ban Zára ostrománál, 1244-ben pedig az engedetlen Spalato megfékezésénél. Mikor hivatala nem volt, rendesen Szent-Giróton lakott, s bánnak írják akkor is, mikor e hivatalt már rég odahagyta. ... tovább |
|