Révay család (...folytatás)

A család minden kétségen kivűl álló s izről ízre oklevelekkel igazolható nemzékrende a aranyáni Révay Lászlótól (élt:1495) veszi eredetét. Ennek nejétől Eszteleky Annától két leánya, Magdolna veleczki Horváthy Balásné, és Kata, és három fia István, János és Ferencz maradtak. E három fiú által emelkedett a nemzetség történelmi hírre. Ez öt testvér – miután atyjok meghalt, – 1515-ben Ulászló királytól uj adományt kapott Bodrog megyei Aranyán, Vízmelléki-sz.-György, Reegh, Bakach, Cserethés helységek, Csomoklya és Gyula pusztákbeli ősi birtokaikra.

A három fiú közűl János 1519. előtt a török elleni hadban elesett. István és Ferencz a megjelölt 1519. évben királyi adományt nyertek Szerém vármegyében révai, derzsinczi, szőllősi, savlinczi és ellesevczi, Bács megyében mazalóczi és egyéb egész részjavaikra; mely adománylevélben az adomány nyerők atyja és ősei egész Merk comesig ízről ízre elősoroltatnak.

István 1521-ben már ujlaki kapitány volt, a midőn testvére Ferencz részére is II. Lajos királytól nemzetsége régi czímerének megerősitését s némi megbővitését nyerte. Ez oklevél szerint István a zvorniki basát Osembéget Zvornik körűl megverte. A család czímere, melyet akkor nyertek, a vért égszínű udvarában arany koronából kiemelkedő farkas, mely körmei közt egy száron nőlt három rózsát tart, a diploma szavai szerint az éhes farkas a Révay-ak dücsvágyát jelenti, a három rózsa közűl a két piros, a János és István vérrel szerzett hadi érdemeiket, a fehér rózsa az akkor még nőtlen Ferencz nőtlenségét jelenti.

István 1523-ban Ferencz testvérével együtt dadai Bodó János hűtlenségén II. Lajos királytól annak javait adományban kapta. 1526-ban a mohácsi vészből megmenekülvén, Perényi Péter által siklósi várkapitánnyá tétetett, és János király pártját követte. Azonban Mária királyné igyekezett az ügyes férfiút s kivált a vízen való hadakozásban jártas katonát I. Ferdinand részére áttéríteni, s miután ezt végre sok vonogatás után, kivált a Ferdinand részén álló öcscse Ferencz közbenjárása folytán is elérte, azután Révay István folytonosan s állandóan minden kisérletek daczára I. Ferdinand hive maradt, és a Dunán naszádosok kapitánya lett. 1528-ban pedig mint csapat vezér harczolt János király vezére Athinai Simon ellen, kivel Kassa táján sept. 25-én ütközött meg, de szerencsétlenül, s azon idő óta róla többé emlékezet sincs a történelemben; de a családi okmányok szerint még élt 1545-ben, a midőn testvéröcscse Ferencz, akkor már nádori helytartó testvéri szeretete jeléül szerzeményeiből Trebosztón, Jahodnik, Bisztricska, Sámbokret és Neczpal helységekben 50 teleknyi birtokrészét örökösen bevallotta ezen Istvánnak. Igy lett István Trebosztónak ura, a honnan trebosztói-nak is neveztetett. Neje Sövényházi Dorottya volt, kitől születtek gyermekei: Borbála, Erzse, és II. László.

II. László Turócz vármegye alispánja volt 1561–70-ben. 1555-ben vette nőül Pálffy Erzsébetet, kit 1556-ban martius elején vitt haza Trebosztóra. E feleségétől született tizenhárom gyermeke, mint mindjárt megfogjuk nevezni; meghalván első neje 1576-ban, már azon évi november 25-én ismét oltárhoz vezette a Frangepániak tersaczi ágából Tersaczky Orsolyát. Ettől két gyermeke lett. Meghalt 1592. mart. 3-án Trebosztón. Első nejétől gyermekei voltak: 1. István, szül. 1557-ben sz. Péter és sz. Mátyás napja közti kedden, róla alább.
2. Zsófia szül. 1558-ban sz. Mátyás után való szombaton, férjhez ment Czobor Istvánhoz.
7023. Anna szül. 1559-ben sz. kereszt napján viradóra. Mint hajadon halt meg.
4. Magdolna szül. 1561-ben sz. Imre napján viradóra. Meghalt pártában.
5. Kristóf szül. 1562-ben dec. 28-án. Meghalt ifjú korában.
6. Miklós szül. 1864-ben szent Margit napján. Magnélkül hatl ki.
7. Márton szül. 1565-ben Mindszent napján. Róla alább.
8. Boldizsár szül. 1567-ben sz. Erzsébet napján. Magnélkül halt meg.
9. Pál szül. 1568-ban sz. Simon nap előtt való vasárnapon. Utódok nélkül mult ki.
10. Egy leányka, hat hónapos, halva lett 1570-ben.
11. János szül. 1572-ben august. 13-án meghalt maradék nélkül.
12. Krisztina szül. 1573-ban octob. 13-án. Felnőlvén, férjhez ment Ujfalussy Jánoshoz.
13. Ismét Boldizsár szül. 1574-ben mart. 13-án.
A második házasságból Tersaczky Orsolyától születtek: Gáspár, kiről alább, és Zsuzsa, ki utódok nélkül halt meg. Ezen előszámlált fi magzatok közűl csak István, Márton és Gáspár nősültek; az elsőnek ága leányában kihalt. Márton ága a trebosztói bárói vonalt képezi, Gáspár vonala egyedül maradt meg a nemesi renden, s utóbb trebosztói és bisztricskai ágra szakadt.

Márton (Lászlónak Pálffy Erzsébettől született fia) 1591–1619-ben Turócz vármegye alispánja volt. 1598. jan. 12-én volt kézfogása Eszterházy Zsófiával Trencsin várában, lakadalma pedig 1599. febr. 14-én Galanthán. R. Márton meghalt Trebosztón 1630. sept. 20-án, eltemettetett Szent-Péteren. Felesége meghalt Trebosztón 1620. maj. 7-én; és eltemettetett Sz.-Péteren.

Révay László, szklabinai és blatniczai, trebosztói báró

Révay Márton alispán és Eszterházy Zsófia fia, szül. 1600. febr. 7. Madocsányban (Liptóm.); már hat éves korában a szentpéteri iskolába kezdett járni, 1610-ben a turócz-szent-mártoni iskolába adták szülői; 1614-ben Körmöczre került, 1615. nov. 25. két öcscsével együtt a bártfai iskola tanulója lett és ott tanult 1618. júl. 23-ig, a mikor szülői haza vitték őt. Kitunő befolyással volt reá azon gyakorlati életiskola, melyet 1619 tavaszától anyai nagybátyja Eszterházy Miklós, akkor zólyommmegyei főispán mellett mint apród Zólyomban töltött; a ki őt csakhamar titkárságra emelte és mint királyi biztos a Bethlen Gáborral történt békealkudozásokra magával vitte Nagy-Károlyba. Innét Révay Pozsonyba ment édes anyja halálos ágyához. Azonközben Bethlennel a háború ismét kiujult, de Révay nem mehetett ura után Lánzsérra, hanem kényszeríttetett Illésházy Gáspárral menni a beszterczebányai gyülésre. «Ott értvén, ezek saját szavai, hogy Bethlen szolgájává akarta tenni, egyébiránt el nem kerülhettem, hanem portai utat kellett előmbe vennem. Mivel szintén akkor Dóczi István uram Rimay Jánossal az hat confoederatus ország követeivel együtt affelé expediáltattak, ez alkalmatossággal Dóczi uram mellé advám magamat, elmentem.» A 20 éves ifjú, ki tán szivesebben ment Bethlen részén is a keleti útra, mint a hogy később naplójába jegyezte. 1620. aug. 28. indult Konstantinápolyba útjára és nov. 14-én érkezett oda; és onnét nem csekély tapasztalatokkal jött 1621. máj. 20. Erdélyen keresztül haza. Július 25. már Zsarnóczán (Barsm.) volt, honnét Dóczi ot haza küldötte, és júl. 26. haza is ért Trebosztóra (Turóczmegye). Még ugyanazon évben ismét visszatért nagybátyjához, Eszterházyhoz Kis-Mártonba és mellette maradt nyolcz évig.

Eszterházy Miklós 1622. országbiróvá és 14 nappal utóbb érsekújvári és a hegyaljai végházak főkapitányává neveztetett ki, 1625. pedig nádorrrá választatott. Révaynak tehát a nagy ember mellett bő alkalma volt magát az országos ügyek kezelése iránt tájékoztatni, alaposan kiképezhetni s mint országos főkapitány mellett a hadi téren is tapasztalatok gyüjteni. 1623. nov. 9. részt vett az érsekujvárról visszavonuló boszniai török had megtámadásában Nyárhidnál, midőn 2015 rabot megszabadított és 50,000 frtnál értékesebb zsákmányt ejtett; de részt vett november 30. azon csatában is, melyben Csúznál, Turénál az egri, kanizsai török hadat a mieink győzelmesen megverték és ismét tetemes zsákmányt ejtettek. 1626-ban mint királyi biztost küldötte a nádor a morvai szorosok őrzésére. Nagybátyja befolyásának tulajdonítható, hogy 1627. ápr. 30. a protestáns áttért a róm. kath. egyházba. 1629. aug. elhagyta a nádor udvarát. 1630. jún. 30. feleségül vette homonnai Drugeth Erzsébetet.

1632-ben Beczkó vár kapitánya volt. 1635-ben testvérével együtt báróságra emeltetett. 1638. III. Ferdinánd kir. biztossá nevezte és husvét előtt négy zászlóalj muskatérossal küldötte Szathmárba. Midon 1644-ben II. Rákóczy György a svédekkel szövetkezve III. Ferdinand ellen hadat indított, Révay az egész magyar és német hadsereg mellé tábori főbiztosul neveztetett és márcz. 22. Galgóczon táborba szállott; a nádor szept. 26. őt bízta meg, hogy Hódossy Ferencz elpártolt várkapitányt Lednicz várában ostromolja, a ki nov. 4-ig folyt ostrom után megadta magát. 1647-ben az ország határainak megvizsgálására biztosul, úgy a lengyel királyhoz követségbe volt kinevezve. 1648. a pozsonyi vár kapitánya lett és a város közti határkérdések eligazítására küldetett ki a király által. Az 1655. országgyülésen szintén a határvizsgáló-bizottság egyik tagjául és a róm. császárhoz küldött követségnek is tagjául választatott. Érdemei elismeréseül és szenvedett temérdek kárának pótlásául a király még ez évben 114 gyémánttal ékített drága müvet (násfát) ajándékozott és 3000 frtot utalványozott neki. 1666-ban tett végrendeletet, melyből kitünik, hogy a beczkói, vágbeszterczei, trencsényi, csejtei, nyitrai és trebosztói (Turóczm.) uradalmak részein kívül Szent-György vár és uradalomnak egy felét (Pestm.), Liska uradalmat Lengyelországban, továbbá Panyit, Beregszegh, Tót-Soók, Galgócz és Bori helységbeli részeket szerzett volt. Meghalt 1667-ben és eltemettetett előbb kimult hitvese mellé a beczkói plébánia templomba.