![[Perényi sirkő]](perenyi_sirko.jpg)
Perényi Imre volt korának legműveltebb magyar fôura, 1384-ben a prágai egyetemen tanult. 1399-ben jelen volt Nagyvár (Liptó m.) ostrománál, 1402-ben Abaúj és Borsod megyék ispánjává nevezte ki a király, és 1403-ban a felkelôk ellen harcolva Sárospataknál legyôzte egyik vezérüket, Debrôi Istvánt. 1405-tôl haláláig, 1418-ig titkos kancellár volt, az elsô világi személy, aki ezt a hivatalt viselte.
1407-ben Szulejmán Cselebinél, I. Bajazid szultán fiánál járt követségben, elôtte pedig valószínuleg a kisázsiai török fejedelmeknél. Egyébként – tisztébôl kifolyólag – rendszerint a király közvetlen környezetében tartózkodhatott. 1408-ban a Sárkányrend alapító tagja lett. Hűségét Zsigmond bôkezüen jutalmazta: 1397-ben a szinyei uradalommal (Petôszinye, Abaúj m.), 1403-ban a hűtlen Vadásziak birtokaival Abaúj és Borsod megyében, 1408-ban Lubló (Szepes m.) várral, ez utóbbi helyett 1410-ben Újvárral (Sáros m.) és a sztropkói (Zemplén m.) uradalommal. 1403 után királyi engedéllyel újjáépíttette Csorbakô várát. 1408-ban Kurittyán (Borsod m.) mellett az újházi pálos kolostort alapította. Engel Pál
Abauj vármegyében nem messze Kassától fekszik Perény nevű helység, hol régi várnak nyomai is kivehetők; e helységet a család törzse Dobos Orbán (comes Urbanus de Dobos) kapta III. András királytól 1292 táján, és ezen helységtől vette a tőle származó ivadék a Perényi nevet.
I. Miklós Sáros vármegye főispánja 1321-ben szerzé az egri káptalan előtt Abauj megyei Szentkereszt helységet, 1333-ban szent Ágoston szerzeteseinek Harapkőn zárdát adott; azonban ezt azok 1351-ben elveszték, mint nem Perényi jogához tartozót, miért is nádori ítélet folytán Perényi a szerzeteseknek Harapkő helyett Mochnya falut adá. 1345-ben Szepes v. főispánja volt.
II. Istvánnak Dániel nevű unokáitól származott kis-unokái Miklós és Pál 1438-ban de Richno irták magokat, és magnélkül kihaltak. III. János a Trencséni Csák Máté elleni harczban esett el.
I. János 1316-ban főpohárnok mester volt; két fia maradt: I. Imre, a ki fiában Illésben, Usz Margit férjében kihalt; I. Simon, kitől a család máig leszármazott.
I. Simontól, ki 1374-ben testvére I. Imre által megöletett, ered a Perényi-ek most is virágzó bárói családja. I. Simonnak fia III. Péter 1397-ben macsói bán, mint ilyen kapta Szikszót Abauj megyében. 1402-1414-ben Ugocsa, 1404-ben a székelyek, 1408-ban Marmaros, 1414-1414-ben Zemplin, 1414-ben Abauj és Ung vármegyék főispánjául olvassuk, 1408-ban a sárkányrendet kapta, és 1411-ben Sztropkó vára és egyéb Abauj megyei jószágokra Zsigmond királytól adományt, főleg a lázadó Debrő István elnyomatásában szerzett érdemei végett. 1415-ben országbiró lett. - Meghalt 1424-ben. Két neje volt, az első N. Julianna (családnevét nem ismerjük), a második szekcsői Herczeg Anna, Zéchen László özvegye. Ez utóbbitól gyermekei X. Miklós, II. Simon, III. Pál, ki 1441-ben késmárki kapitány volt; és IV. János.
IV. János (az úgynevezett kisebb) 1430-ban Máramaros, és 1434-ben Szepes vármegye főispánja és főasztalnok mester, követségben is járt Lengyelországban, Ulászlónak a trónra meghivása végett. Szerepelt 1456-ban is.
II. Péternek fia volt II. Imre, 1397-ben főpohárnok mester, 1412-ben kanczellár és a sárkányrend tagja, 1410-ben kapta Sáros megyében Ujvárt, ugy azonban hogy a szebenieknek a fekete-erdőbeli részt kimutassa. 1412-ben a szepesi 13 város záloglevelét aláirta. Fiai voltak III. István, György és idősb vagy III. János. Ezek közűl a középsőről mitsem tudunk, III. János 1438-ban Zemplin vármegyei főispán, 1439-ben főtárnok mester, 1455-ben kapta Sáros várát. Meghalt 1458-ban vén korában, eltemettetett Terebesen.
|
III. István 1432-ben főasztalnok volt. - 1464-ben aláirja a Fridrik császárral kötött békét, 1471-ben be hivja Kázmér lengyel királyt, a Perényi Miklóstól elfoglalt Sztropkó várát visszafoglalta, Ujvár és Sáros várat őrséggel rakta meg, ez okból 1438-ban Lábatlan András küldetett ellene, hogy tőle a nevezett várakat és Terebest elvegye. Már 1459-ben Zemplin vármegyének főispánja volt, 1464-ben főasztalnok, de 1466-ban a főispánságról letétetett, nem sokára (1467.) kegyelmet nyert, 1471-ben ismét elmozdíttatott, javait elveszté, és 1483-ban - midőn tán meghalt - helyébe a Zemplin megyei főispánságba Lábatlan András lépett. Egyetlen fia maradt.
III. Imre, ki főasztalnok, Abauj vármegye örökös főispánja és legutóbb 1504-től Magyarország nádora és kúnok birája lett. Élete történelmünkből jobban ismeretes, mintsem itt erről hosszabban szólanunk kellene. Ő az atyja által elvesztett javakat nagyobbára vissza szerzé. I. Ulászló és Miksa császár közt kelt szerződés alkalmával ez utóbbi által római sz. birodalmi herczeggé neveztetett. Meghalt 1519. febr. 5-én. Első neje Báthori Borbála, második felesége pedig Geréb Péternek özvegye Kanisay Dorottya volt, ki a mohácsi elesteket eltemetteté. Két fia maradt: V. Péter és I. Ferencz, a ki 1513-tól nagyváradi püspök volt, elesett Mohácsnál 1526-ban.
V. Péter született 1502-ben. Már 1519-ben temesi főispán, s kapitány, 1519-ben korona-őr, utóbb erdélyi vajda, Abauj megye örökös főispánja, végre I. Ferdinánd kanczellára. Történelmi egyéniség, kinek életirata e gyüjtemény körén kívűl esik; jellemzése pedig még a nyomozások eredményéhez van kötve. A töröknek foglyául esett, de maga helyett kezesül Ferencz fiát adá. Végre I. Ferdinand tartá fogságban. A mohácsi vész után ő birta az egri püspökség javait. A reformationak első terjesztői közé tartozott. Meghalt a börtönben 1548-ban, eltemettetett Sárospatakon. Első neje Thurzó Margit, a második Kewendi Székely Klára volt. Gyermekei: Ferencz, ki némelyek szerint a töröknél veszett, mások szerint 10 év után haza bocsáttatott, és állitólag testvére II. Gábor által életétől megfosztatott. Erzse homonnai Drugeth Ferencz neje.