Nagymartoni család (... folytatás)

Pál országbíró egy 1328-as oklevélen a Kézai által említett sasos pecsétet használt, melyet Batthyány Ignác adott ki Leges Eccl. címü muvében.

Fraknó várát egy 1346-ból való oklevél említi először, amely mindjárt arról is felvilágosítja az utókort, hogy a várat a spanyol ősöktől eredt Nagymartoni Pál országbíró, testvére Lorinc és ennek fia Miklós saját költségükön építtették. Mivel ezeknek életkora ismeretes s miután azt is tudjuk, hogy a Nagymartoniak ősi várát, Bajótot, a Csákok 1317 körül dúlták fel (ami közvetlen oka volt az építkezésnek), a vár keletkezését 1317-1340 közé kell tennünk.

Fraknó (németül 1972-ig Forchtenau, ma Forchtenstein): falu a mai Ausztriában Burgenland tartományban a Nagymartoni járásban 1346-ban castrum Faruhno néven említik. A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretu 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. Fraknó (Forchtenstein) várát 1317 után építették a Nagymartoni grófok, majd 1440-ben a Habsburgoké lett, de Mátyás 1466-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1622-óta az Eszterházy család birtoka.

Bánk bán nagymartoni kapcsolata

Százhatvan évvel ezelott Kecskeméten került eloször színpadra Katona József Bánk bánja. Kevesen tudják például, hogy a határmenti Nagymartonnak is komoly szerepe volt a dráma megszületésében. Az már csak érdekes történelmi adalék, hogy házasságkötésük után Bánk bán újdonsült felesége, Martinsdorf községet kapja meg jegyajándékul Imre királytól és Constantia királynétól. Nemzetségüket ettől fogva Martinsdorfereknek is nevezték. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Martinsdorf tulajdonképpen az ismert, egykori Sopron megyei Nagymarton, vagyis napjainkban a burgenlandi Mattersburg.