Siebmacher's Wappenbuch

Siegel d. 1354 des Nicolaus Drugeth, oberster Richter des Königreiches Ungarn. – Siehe: Arch. Ért. 1879. 184. – Die ältern Reiter- u. Portraitsiegel dieser ungarischen Linie (S. Nyáry, Herald. Vezérfonal), weisen alle in der Schildesvorstellung bezw. im Kleinode) Varianten auf, zumeist in der Anzahl und Stellung der Merlen. Der Einheitsbalken ist jedoch überall gleichmässig vorzufinden; die Schnallen, welche diesen belegen (bald rund bald sechseckig), kommen bereits auf dem ältest’ bekannten Reitersiegel des Palatines Philipp d. d. 1324 vor.

Es scheint die „ungarische Linie”, absichtliche Veränderungen der Wappenfiguren u. Tinkturen zur Unterscheidung von den andern Linien, vom ersten Beginne an, bereits vorgenommen zu haben; dafür spricht auch das von Dr. Josef Hampel in der Sancta-Chiara Kirche zu Neapel entdeckte Grabsteinwappen der „Drugo de Merloto” d. d. 1339 mit acht Merlen und zwei Balken (s. Századok II. XV. 1881) wobei zu bemerken, dass das erloschene Geschlecht der Mello in Frankreich, von denen mehrere den Namen „Dreux” (Drugo) führten, ein vollkommen gleiches Wappen wie hier sub b) beschrieben, gebrauchte, jedoch mit einem Balken mehr u. mit einer Merlette weniger.

A Drugeth-család czímereiről.

Az Ung folyó jobb partján, a város északkeleti oldalán magas, hosszúkás sziklahegyen áll az egykor híres Ungvár, melyet a IX. században Árpád hadai ostrommal bevevének; azóta természetesen sok változáson ment át, sőt jelenleg csupán a keleti szélén álló papnöveldei épület viseli magán a hajdani erősségnek némi fenmaradt nyomait; jellegzően körül lévén ez véve mély téglaépítésű sánczokkal, melyeken keresztűl híd vezet a vár udvarába, mely a mulandóságnak némi hirdetője: kertté alakított belső terének déli és keleti oldalain egykori fényes palotáknak s emeletes lakoknak romjai, omladozó csonka falai meredezvén, míg az udvar közepén emelkedik az új onnan jó karba helyezett papnövelde, mely szintén a váruraknak egykor díszes lakhelyüel szolgálhatott.

Messze vezetne a vár leírásával foglalkozni; itt csak azt érintem meg, hogy a most nevezett épület déli bejáratáúl szolgáló kapú felett kbőe vésve még most is ott díszlik a homonnai Drugeth család czímere, azon családé, melynek egyik őse János, 1330 körül nemcsak nádora volt az országnak, hanem egyszersmind Ungmegyének főispánja is, s hogy a XIV. századtól fogva a XVII. végeig e nemes család bírta az ungi várat, melynek utolsó férfitagja, II. Zsigmond, 1684-ben férfi-utódok nélkül kimúlt.

Az említett czímer tehát már legalább kétszáz éves, de lehet, hogy sokkal régibb, minthogy a XVI. században a család virágzó tagjai építhették e díszes lakot s valószínűen Drugeth István, ki 1587–1603-ig Zemplén és Ungnak főispánja volt; az épület északi oldalán, a kapú közelében kőbe vésve csakugyan az «1598» évszám maiglan olvasható.

E czímert mutatja a mellékelt ábra, melyet az eredetiből lerajzoltam. (Lásd I. sz.) A kőtábla mintegy 30 cm. széles és 20 cm. magas. A czímer pajzsán, melyet immár elkopott foszlányok környeznek, még jól kviehető a czímer közepét elválasztó széles pólya, melyen három díszes csat látszik; míg a felett négy, jobbra néző, egymás mellé helyezett madár (seregély), a pólya alatt pedig hasonló helyzetben három madár áll. ...TURUL 1884 / Lehoczky Tivadar.

Homonnai kastély

HOMONNA / Humenné / Homenau a Laborc folyó völgyében fekszik, a reformkorban mezováros volt, késobb nagyközség. A község a Homonnai Drugeth család ősi fészke, Károly Róberttol kapták adományul. Homonna vára építésének ideje nem ismert, de az 1400-as évek közepén már biztosan állt. Az ellenkirályok idején a menekülő Szapolyai János király egy ideig Homonnán tartózkodott. 1610-ben Homonnai Drugeth György katolizált, ezért Bethlen Gábor fejedelem megfosztotta ot minden vagyonától. 1632-ben Homonnai Drugeth György fia, János leverte a "parasztkirály", Császár Péter hadát, ezért a család II. Ferdinánd királytól visszakapta zempléni birtokait, köztük Homonnát. 1684-ben Thököly Imre fejedelem elfoglalta Homonnát, s Homonnai Drugeth Zsigmondot, aki ellene szegült, és nem akart csatlakozni hozzá, elfogatta, és Kassán kivégeztette. Az özvegy kérésére a birtok a noági örökösöké lett, akik után a Csáky és a Vandernath család örökölte az uradalmat és a kastélyt. A homonnai kastély a község foutcájának északi végére épült, a régi vár alapjaira. Majdnem szabályos négyszög alakú, nagy, árkádos udvara van. Szembetuno a kastély kétféle fedele, amely a tulajdonos családok ízlésbeli különbségét is kifejezi. Az a része, amely vár alakú, a gróf Csáky család tulajdona, a francia fedéllel ellátott rész pedig a gróf Vandernathoké. A kastélyhoz két kert tartozott, az egyik egy teljes épségben és díszben fenntartott francia kert, benne díszfákból és bokrokból kialakított nyári színház. A kastély termeiben nagy értéku régi fegyvereket, a magyar királyok arcképeit és régiséggyujteményt tartottak. Emeletes könyvtártermében 8 ezer kötetes könyvtárat és a Homonnai Drugeth család levéltárát orizték. Homonnának az 1850-es években 2700, foként szlovák anyanyelvu lakója volt.

A DRUGETEK ŐSEIRŐL - Miskolczy István - TURUL 1936

Drugetek származásának kérdésével és az első Drugetek történetével nem én foglalkozom először. Behatóan tárgyalta ezt a témát Hampel József, majd hozzászólt Wertner Mór is. Hogy ezek után szükségesnek tartom újból hozzányúlni ehhez a tárgyhoz, ez kutatásaim eredményeivel magyarázható, melyek sok tekintetben eltérnek Hampel fejtegetéseitől. …Nápolyi tartózkodásom alatt felkutattam az állami levéltárban a Drugetekre vonatkozó összes adatokat, s ereményeimet a következőkben foglalhatom össze.

Ami a Drugetek származását illeti - miként láttuk - Hampel franciáknak, Wertner olaszoknak tartja őket. Ez utóbbi véleményt látszik támogatni Boccaccio is, aki a Drugeteket salernóiaknak, illetőleg Salerno környékéről valóknak mondja. Erre az adatra támaszkodott Katona István és Wagner is, mikor olasznak tartották a családot. Ezzel szemben egészen bizonyos, hogy Hampelnek van igaza, a család francia volt. Állításunk támogatására nem tudunk okleveles bizonyítékokra hivatkozni, csak észérveket hozhatunk fel.

A család első ismert tagját, Miklóst, mindjárt a Két-Szicilia elfoglalása után Anjou Károly udvarában bizalmi állásban találjuk, majd - miként látni fogjuk - pár év mulva unokái őrzését bízza rá. Anjou Károlyról pedig köztudomású, hogy az olaszokat lenézte, bizalmatlan volt velük szemben, megalázóan bánt velük és minden fontos állásban franciákat alkalmazott. …. Hogyan képzelhető el, hogy éppen a Drugetekkel tett kivételt és őket bizalmába fogadta és környezetébe vette fel?

De más bizonyítékot is felhozhatunk. Hampel ugyanakkor, mikor megállapítja, hogy a Drogo, Drugo-név keresztnév, mégis ez alapon kezd kutatni a S. Chiaraban és ez a kiinduló pontja a Drugetek és Merlotok rokonságának megállapításánál. Ez a kiindulás teljesen hamis. A Drogo, Dmgo név ősrégi személynév. Drogus, Drugus, Druogo, Drogo neveket találunk már a Karolingok családjában. Drogo volt Kis Pippin egyik fia, valamint Nagy Károly egyik fia, a metzi püspök is. A későbbi századokban is bőven találunk ilyen nevű férfiakat mind a franciáknál, mind az olaszoknál. Ha Hampel módszerét követnők, meg is találhatnók a Drugetek ősét a Fülöp Augustus regestáiban szereplő Drogo vámszedőtiszt személyében, ki királyi hűbéres is volt. Ezzel szemben ki kell nyilvánítanunk, hogy a Drogo mint személynév számos családban divatos és igy egy család leszármazásánál érvül nem szolgálhat

El kell vetnünk azt a megállapítást is, hogy a Druget név egyáltalában a Drugoból származott volna. …A regestrumokban a név először Durget, majd legtöbbször Druget formában fordul elő, s inkább a harmadik generációnál lesz szokottabb a Drugetto név. Ez pedig úgy jött létre, hogy a Druget névhez először latin végzetet függesztettek, s két magánhangzó közt megkettőzték a t-betűt, s lett Drugettus, majd a nevet olasz formában kezdték használni, mint a többi francia családnevet is (pl. Baux-ból Baucius, Balzo), s a latin alakból keletkezett az olaszos Drugetto, Drugetti. Tehát a név eredetileg francia volt. Ezzel nem ellenkezik Boccaccio állítása, mert a harmadik nemzedék, melyről ő beszélt, tényleg valahonnan Salerno környékéről való lehetett, hiszen ez volt Károly trónörökös és fia, Martell Károly birtoka. Maga Nocera sincs messze Salernótól, tehát a salernói herceg szolgálatában álló család gyermekei valószinűleg erről a vidékről származtak. Károly Róbert, Fülöpről beszélve, csak annyit mond egyik oklevelében: oriundus de Apulya. Apulia alatt ebben a korban nemcsak a félsziget délkeleti felét értették, hanem a királyságnak a terra fermán levő egész területét. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a Drugetek francia eredetűek és nevük nem a Drugoból származott.

A család első, Károly körül szerepet játszó tagja, Miklós, aki már 1267-ben királyi ajtónálló, tehát bizalmi állást tölt be. 1270-ben ugyancsak királyi ajtónállómester. Ekkoriban járhatott Anjou Károly kíséretében Rómában, amiért a vazallusaitól járó segély alól felmentést kapott. 1275-ben nagy kitüntetés érte Miklóst, mikor a király feleségével együtt a keresztény (pogány is volt) Nocerába küldte, hogy őrizzék és neveljék Károly salernói hercegnek, a trónörökösnek gyermekeit. Ettől kezdve szinte állandóan a salernói herceg szolgálatában találjuk a családot.

Amíg Miklósra vonatkozólag hosszú ideig nem találunk adatokat a regestrumokban, addig a XIII. sz. nyolcvanas éveiben szerepel Miklós neje, Izabella. Azt a kegyet kéri Károly salernói hercegtől, hogy ha férje utódok hátrahagyása nélkül halna meg, "ő legyen életfogytig az örökös a hűbéres javakban azon szolgálatokért, melyeket nekünk, nővérünknek, Magyarország királynéjának és a hercegnőnek, nejünknek tett". Ez az adat kissé megzavarja a családfa összeállítását. Ha ugyanis Izabella arra számít, hogy férje utód nélkül hal meg, arra kell gondolnunk, hogy kérésének előterjesztésekor nem volt gyermeke. Már pedig Miklósnak feltétlenül volt egy fia, János, ki már ekkor serdült korban lehetett…. János, ki 1284-ben serdülőkorban volt, de betegeskedése miatt életbenmaradásához nem sok reményt fűztek, amint tényleg János fiatalon halt meg.

I. Károly halála után, … Miklós továbbra is bizalmi állást töltött be. A kilencvenes években újból a salernoi herceg, Martell Károly szolgálatában találjuk. Talán éppen a fiatal herceg kérésére nevezte ki a király a trónörökös egykori nevelőjét, nejének, Klemenciának udvarmesterévé, majd rábízta a trónörökös gyermekeinek nevelését is (1295). Szolgálatai fejében felmentette a birtoka után járó servitium alól, de hangsúlyozza, hogy személyére fizetésre nem tarthat igényt. Martell Károly 1295-ben nejével együtt meghalt, s nem sokáig élte túl őket hű emberük, Druget Miklós sem. A század utolsó éveiben halhatott meg. II. Károly nem feledkezett meg özvegyéről sem, s 12 uncia arany évjáradékot rendelt neki, de ennek fejében kötelezte egy lovasbalistarius kiállítására.

Miklós fia, I. János csak néhány évig szerepel, éppen ebből következtethetjük, hogy fiatalon halt meg. Reávonatkozólag kevés adatunk van. Ő is Martell Károly környezetéhez tartozott és a herceg 12 uncia arany évdíjat rendelt számára, míg udvarában teljesít szolgálatot. Ugyanebben az időben a király megmutatta iránta jóakaratát, mikor Nápolyban patikát engedett át neki hűbérbe…. Jánosról a kilencvenes évek közepén halhatott meg, nem sokkal atyja előtt. A század végén az oklevelek gyermekeiről, mint árvákról beszélnek.

Jánosnak három kisgyermeke maradt: János, Fülöp és Matild. A fiúk közül János volt az öregebb, mert rendesen őt említik, ha a családról beszélnek, s a gyermekek elsorolásánál is ő foglalja el az első helyet. 1288 körül születhetett, s közte és öccse közt legfeljebb 2 év különbség volt. … Matildnak a gyámja Theobald de Fontenay volt, aki a leányt a Nápolyban letelepedett konstantinápolyi cistercita apácák kolostorában neveltette…. Fontenay csak jure francorum vivens, vagyis frank hübérjog szerint élő úr lehetett, amiből következik, hogy a Drugetek is azok voltak, tehát olasz származásukról szó sem lehet.

Érdekes, hogy Fülöp nevét sohasem olvassuk többé a nápolyi regestrumokban. Ezt azzal magyarázhatjuk meg, hogy már gyermekkorában Károly Róberthez csatlakozott és elkísérte Magyarországba. Annál többet szerepel János. …A körülbelül 22-23 éves Jánost már külföldön találjuk. 1309-ben, tehát éppen a trónváltozás évében bizonyára Róbert küldötte Avignonba Pietro di Belonesio aversai püspök, királyi káplán kíséretében. A következő évben már Fülöpnek, Achaja fejedelmének szolgálatában állt, s a király felmentette a mustrán való részvétel alól mindaddig, míg a Balkánon tartózkodik a herceg szolgálatában.

Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy, míg Fülöp már a század fordulóján Károly Róbert kíséretében található, s vele jött be az országba, János legjobb esetben 1324-ben hagyta el hazáját, hogy kövesse öccse példáját. Fülöp halála után János nyerte el a nádori méltóságot. Mint nádor is megtartotta nápolyi birtokát, s 1333-ban, Károly Róbert nápolyi látogatása idején még két adatunk maradt róla. Róbert ugyanis a magyar király kérésére elengedte Jánosnak a servitiumot a multra vonatkozólag is. Ugyanekkor járultak Róbert elé János vazallusai, Bonojurno Péter és János azzal a kéréssel, hogy bizonyos adósságokra nézve, melyeket jelenleg megfizetni nem tudnak, a királytól halasztást kérjenek. A király Druget János közbenjárására "emberi könyörületességből" két évi halasztást adott a kérelmezőknek.