Gróf Csáky család egyik címere
|
Valóban a honfoglalást követő három század alatt nagyon kiterjedt Csák nemzetség még 1231-ben is nemzetségi közbirtoknak tekintette a Vértes erdőt. Az is bizonyos, hogy a Csák nemzetség zöme Fejér megyében telepedett le az Árpád, Szalók, Bicske, Tétény, és Baracska nemzetségek közé.
A tatárjárást követő fél században ágazik szét területileg is a Csák nemzetség tizenkét ismert ága: Sopron, Zala, Somogy, Komárom, Esztergom, Hont, Bars, Nyitra, Trencsén, Abaúj, Pozsega, Valkó, Veroce, Szabolcs, Szatmár, Bihar, Csanád, Arad, Temes, Torontál, és Fogaras vármegyékbe.
A Csák nemzetség szétbomlásával együtt a régi oklevélmásolók is mind több akalmat adnak a nemzetség történetének összezavarására azáltal, hogy a Chaak, Chak, Csák nemzetség nevet összecserélgetik a Jak (Ják), vagy a Sac (Szák) nemzetség nevével.
A nemzetség hézagos történetéből az első hitelesen ismert személy Csák fia György 1060 körül élt. Egy századdal később a Csák nemzetség az egész Dunántúlon még annyira egységes, tömör vezető réteg, hogy legitimista forradalmuk buktatja meg IV. Istvánt és segíti trónra az igazi örököst, III. István királyt a fehérvári csatában(1163).
A nemzetség ismeretes tizenkét ága a XII. század vége és a XIV. század közepe között szerepel. Ekkor, 1366 körül lép fel a gróf Csáky családnak azon őse, akitől a legújabb, tizenkilencedik nemzedékig megszakítás nélkül, okleveles forrásokból, tehát vitára alkalmat adó hézagok nélkül, le lehet vezetni a család történetét. A gróf Csáky családnak évszázadok során táblázatosan is bővített családfái egyaránt alátámasztják a Csák nemzetségbol való származás lehetőségét és a családnak Szabolcstól való származását.
A Csákyak közel ezer éve, de legalább tizenkilenc nemzedéken keresztül a magyar nemzet vezetoiként szerepelnek. Volt közöttük bíbornok, prímás, számos püspök, prépost, kanonok, apát, szerzetes és apáca. Volt köztük erdélyi vajda, székelyek ispánja, több tárnokmester, országbíró, vallás- és közoktatási miniszter, számos foispán és képviselo. Soraik között találunk tábornagyot, Felso-Magyarország több fokapitányát, régi magyar várak kapitányait, tábornokokat, törzs- és fotiszteket.
Forrás: Dr. Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (Kalocsa, 1933).
Csáky-család (keresszegi és adorjáni gróf). Osrégi magyar család, melynek eredete azonban eddigelé nincs földerítve. Régebben a Csák, majd az Ákos nemzetségbol származtatták, ujabban pedig egy kiadatlan oklevelet emlegetnek, mely a Csákyakat Adorján-nemzetségbelieknek mondja. Ma még a gr. Csáky-családot a kiterjedt és gazdag Csák-nemzetség egyik elágazásának kell tartani, még pedig annak az ágnak, mely a Fehér vármegyével szomszédos pilisi és pesti részeken volt birtokos. Ez lehetett Adorján ága s hogy a trencséni ág is ide tartozott, abból gyaníthatni, hogy a Mácsa közelében levo Zsámbok volt az utóbbi ág székhelye. Az sem lehetetlen, hogy a gróf Csákyak az említett Csák Jánostól, Csák fiától származtak s ez esetben egyenesen a trencséni Csákok ivadékai volnának. Mindenesetre nagyon nyomós érvül szolgál e föltevés mellett az a körülmény, hogy a gr. Csákyaknak mácsai birtoka, melyet elodeik alighanem V. Istvántól (Zsigmond uj adománylevele szerint Szt. Istvántól) kaptak, azután a trencséni Csákok törzsbirtoka Zsámbok, és Csák János Dán nevü birtoka egymás szomszédságában feküdtek. Az is nagyon feltüno, hogy bár a Csákyak elso hitelesen konstatálható ose Piliskei László csak a XIV. század közepén kezd szerepelni: mégis egyszerre Magyarország leggazdagabb és legelokelobb családai közt találjuk az elso Csákyakat, anélkül, hogy a dúsgazdagság forrása ismeretes volna elottünk. Akár az említett Csák János, akár pedig valamelyik más Csák-nembeli volt is az apja Piliskei Lászlónak, annyi bizonyos, hogy noi ágon az Ákos nembeliekkel volt vérségben s maga Piliske is (a mai Peleske Szatmárban) az Ákos-javak közé tartozott. Piliskei László anyai ágon a Borsa nembeli Beke ispán és az Ákos nembeli István nádor ivadékának tekintheto s ilyenformán nagyon érheto, hogy Nagy Lajos korában nem valai szivesen emlegette apai és anyai rokonságát, amikor Csák Máté és János, Kopasz nádor és Beke ispán és István nádor fiainak lázadása még élénk emlékezetben volt az udvarnál s nemcsak Róbert Károly, de Nagy Lajos is folyton átkozott emléküeknek mondja oket. Piliskei Lászlónak (élt 1366 körül) egy fia volt: István, ki Zsidai (Sidowi) István név alatt szerepel. Ez szerezte meg a keresszegi várat és Adorjánt. Megh. 1405-1410 között, négy fiut hagyva maga után, u. m. Zsidai Istvánt, a Becsky-család osét, Miklós erdélyi vajdát, Péter mestert (megh. 1400 k.) és Györgyöt. Miklós ága kihalt fiaiban; György fiai közül György (v. Gergely) Hunyadi Jánosnak volt a komája, elesett 1448-ban a rigómezei ütközetben, László (megh. 1425.) váradi kanonok volt, a családot csupán Ferenc terjesztette tovább.
Csáky Ferenc, Ulászló pártján állott, mikor Ulászló és Albert özvegye 1440. az ország felett vetélkedtek. 1448. a székelyek, 1461. Bihar vmegye foispánja. Az o udvarában nevekedett Hunyadi János. Mátyás király többször küldte követségbe, hol Podjebrád cseh királyhoz, hol Frigyes császárhoz. O tartotta Mátyást keresztvizre, amiért is Hunyadi János mindig komájának nevezte.
Birtokos nemes család elágazva Közép-Szolnok, Szabolcs, Szathmár és Ugocsa megyékben. Szathmár megyében közbirtokos Rohod, Zajta, Atya, Nagy- és Kis-Hodos, Garbólcz, Udvari, Terep, Bikszád és Felső-Falu helységekben (1809-ben). Ugyan e megyében Nagy- és Kis-Peleskét, és Komlód-Ujfalut egészen a család birja.
1465-ben zánthói Becsky Péter kapta királyi adományban egész Komlód-Ujfalut, melyből özvegyének Erzsébetnek a hitrész 1466-ban adatott ki. Peleskét már szintén birták a XVII. század elején, vagy előbb is. 1602-ben Becsky György Rosályi Kún Gáspárral és Lászlóval egyességre lép, hogy jobbágyaik a peleskei és rosályi vámon ne fizessenek. – Peleskén van a család sirboltja is a kath. egyház alatt, melyet Becsky György alispán a XVIII. század közepén épitetett.
Becsky Péterről, ki 1465-ben királyi adományt kap, látszik, hogy a család már Mátyás király idejében virágzott, különben a család már sokkal régebben létezett, és az Akus nemből (genus) eredett. Nemzékrendet azonban csak a XVI. század közepétől kezdve közölhetek lehozva e század elejéig.