Cillei grófok

Már a XII. században említik ôket a Szavinja völgye, Îovnek (Saneck) uraiként. Sanecki Konrád az 1200-as évek közepén a lovagi költészet jeles muvelôjeként szerepel udvarló versével a Nagy heidelbergi kéziratban. A nemzetségalapító I. Frigyes Šzovneki gróf 1341-ben kapta Bajor Lajos császártól a cilli (ma celjei) birodalmi grófságot, melynek ôsiségére római épületmaradványok is utaltak. A család ide teszi át székhelyét, a Száva középsô folyóvidékére. Ettôl fogva Cilleiekként jegyzik magukat, utalva székhelyüknek a római Celeiáig visszanyúló eredetére.

Gyümölcsözô befektetésekkel, kölcsönökkel és házasságokkal emelkedik fel a család, amely 1308-ban a családi birtok átadásával Habsburg-vazallussá lesz. E szolgálat bôven ontja áldásait: új területek kerülnek birtokukba Krajna és Dél-Stájer tartományokban (jórészt a mai Szlovénia területén), zsoldoshadseregeikkel, zálogügyletekkel növelik gazdagságukat. Egyre magasabbra törnek az Ortenburgiakkal, a görzi grófokkal, a bosnyák Kotromanicsokkal és a lengyel királyi házzal kötött házasságok révén is.

A Cilleiek csúcsra érkezése már erôsen zavarja a magyar érdekeket, Zsigmond idegen kegyencei közé sorolják ôket. A Cillei-dinasztia számukra ugyanis egyike azoknak az idegeneknek, akik a vegyesházi királyok, de fôként Luxemburgi Zsigmond idején magyar befolyási övezetekben szereznek hatalmat.

A Habsburg-vazallus státusától akar szabadulni a kétségkívül legkiemelkedôbb Cillei, II. Hermann, aki egyik leghívebb embere Zsigmond magyar, cseh és német királynak, német–római császárnak a törökellenes harcokban. Kétszer is megmenti királyát, elôbb a nikápolyi vereség után, majd a siklósi fogságból.

Zsigmond hálából Frigyest és Ulrikot hercegi rangra emeli, s ezzel – mint a szlovén történetírás hangsúlyozza a jelenkori óhajt – megteremtôdnek az önálló cillei tartomány lehetôségének alapjai. Olyannyira, hogy érdekeiket látván veszélyeztetve, a Habsburgok kezdenek ellenük háborút. Ez is a Cillei-hatalom megszilárdulásával végzôdik: az elégedetlen magyar fôurak 1401-ben a siklósi várba zárják Zsigmondot, Cillei Hermann eszközölte ki szabadon bocsátását – jutalma a szlavón báni cím, a Muraköz Csáktornyával, Varasd és vidéke. Zsigmond II. Hermann egyik leányát, Cillei Borbálát veszi feleségül, akit 1405. december 6-án koronázott magyar királynévá az esztergomi érsek. A másik Cillei-lány, Anna Garai Miklós nádorhoz megy, a harmadik görzi grófné lesz.

Zsigmond és Borbála alapítja a Sárkányos társaságot, melynek 24 alapító fôura, köztük II. Hermann egytôl egyig a Garai–Cillei liga tagjai közül kerültek ki. A Sárkányos-rend tényleges európai befolyást biztosított tagjainak.

A Cillei-nemzetség hölgyei közül elsônek Anna lett 1402-ben Jagelló Ulászló hitveseként lengyel királyné. Cillei Borbála 1405-ben lesz Luxemburgi Zsigmond német–római császár, magyar király felesége. Egyetlen leányuk, Erzsébet Habsburg Albert feleségeként lép anyja örökébe.

Erzsébet fia V. (Utószülött) László, aki apja halála után jön világra, és anyja minden áron biztosítani akarja neki a magyar trónt: háromhónapos csecsemôként megkoronáztatja a Visegrádról e célra ellopott magyar koronával. A koronát udvarhölgye, Kottaner Ilona lopta el, ô tartja ölében a csecsemôt, aki fölé a szertartás alatt gyámja, II. Cillei Ulrik tartotta a magyar koronát.

A magyar koronát elorzó udvarhölgy az elsô német nyelvu (magyarul is megjelent) emlékiratban örökítette meg a történteket. A Cilleiek iránt megnyilvánuló nagy érdeklôdés egyik gyümölcse, hogy nemrég Ljubljanában is kiadták Kottaner Ilona emlékiratait, további gazdag kommentáranyaggal a Cilleieket és a magyar koronát illetôleg.

II. Cillei Ulrik a magyar királyné unokaöccse, a csecsemôként megkoronázott V. László gyámja. Hetven uradalma Karintiában, Krajnában, Stájerben (jórészt a mai Szlovénia területén), továbbá Ausztriában és Horvátországban feküdt. A családi ambíciók ekkor egy másik, korántsem ilyen ôsi nemzetség, a Hunyadiak érdekeivel ütköznek. Ulrik Magyarországon is a király utáni elsô helyre vágyott. Ellensége, Hunyadi János halála után annak helyére, Magyarország kormányzójává nevezték ki. Sorsa az ismert módon teljesedett be Nándorfehérvárt, „ahol Hunyadi László vitézei heves szóváltás után összekaszabolták" – olvassuk a magyar forrásban. Ugyanazon évben hal meg, mint nagy ellensége, Hunyadi János – 1456-ban. Vele magva szakad a Cillei-családnak, ugyanis gyermekei – köztük Hunyadi Mátyás gyermekfelesége, Cillei Erzsébet – korábban elhaltak.

A celjei minoriták templomában temették el, ahol a herold háromszori kiáltással – „Ma még gróf Cillei, és soha többé nem az!" – összetörte a kihalt család címerét, s a nép hangosan zokogott. A szlovének gyakran idézik ezt – a nemzet sorsát beteljesítô – mondatot. A Hunyadi László címu Erkel-operában Ulrik halálhírére azt zengi a magyar kórus: „Meghalt a cselszövô, nem dúl a rút viszály…"

Source: Gállos Orsolya: Ljubljanai kiállítás a Cilleiekrol