Miklós és János, Iroszló fiai Domonkos, Péter és Demeter, végül Budmer comes fia András terjesztették tovább a családot. Tagjai közül: János Nyitra vármegye követe 1618-ban. Márton Bars vármegye szolgabirája 1610-ben. János fia: I. Mihály 1610-1635. Fia László, ennek utóda II. Miklós 1760-ban hétszemélynök. Mihály (1635) Bars vármegye alispánja. György 1673-ban Bars vármegye alispánja, Mihály 1694-ben Bars vármegye alispánja bárói rangra emeltetett. Gábor 1681-1720-ig nyitrai követ, majd a nagyszombati ker. tábla elnöke. Ádám 1681-ben Nyitra vármegye alispánja. Testvére Sándor, ennek fia Imre 1751-ben nyitrai követ, 1760-ban alországbiró, 1774-ben grófi rangra emeltetett. Úgy a grófi, mint a bárói ágnak magva szakadt. A bárói ág Nagy-Ugróczot bírta. A nemesi ágból Imre és Károly előfordulnak az 1755 évi összeirásban, Imre 1773-ban táblabiró és Nagy-Ugróczon birtokos. ... ???
Nyitravármegyének gyökeres nemzetsége. Működésköre, jószágai 1350-ig alig-alig terjednek túl e megye határain. A Kis-Nyitra (Nyitricska) folyónak Divék-Ujfalutól fölfelé terjedő völgye volt azon terület, melyet e nemzetség őse, bizonyára még egész lakatlanul, kapott. Ez erdőkkel borított völgyet azért általában csak a "Divék nem jószágá"-nak nevezték. Innen terjeszkedtek aztán idővel lefelé a nemzetség azon tagjai, kiknek szűk volt a Kis-Nyitra völgye.
Műveltségtörténeti tekintetben azonban legtöbbet mégis a Nyitra felső völgyében tettek. 1275-iki és 1332-iki oklevelek szerint itt irtották az erdőket, egyházakat emeltek, új falvakat (Lehota) telepítettek, sőt itt egyik ág várat is épített. A tatárjárás után írt oklevelek a Divék nemzetségnek 3 ágát emlegetik, de nem nyújtanak módot ahhoz, hogy e hármat egy törzsökre visszavezessük. Sem vagyonilag, sem politikailag nincs közöttük összeköttetés, inkább olykor-olykor atyafiságos veszekedés járja. Kénytelenek vagyunk tehát három ágat külön-külön ismertetni.
Eddigi adataink szerint 1350-ig egyedül ez ág tagjai léptek a közélet terére. Eredeti birtoka a Kis-Nyitra völgyének balparti része vala, de korán szerzett magának földet Túróczmegyében és a Nagy-Nyitra mentén Bossányban is.
1248-58. közt történt, hogy I. Bodmér végrendeletileg a túróczmegyei visegrádi Szent-Mária-egyházat és a visagrádi uradalomban levő földjét a túróczi prépostságnak, bossányi birtokát pedig nejének hagyta. Neje később az így kezére jutott bossányi birtokrészt a visagrádi Szent-Mária-Egyháznak és így közvetve a túróczi prépostságnak adta. De már ez ellen fölszólaltak I. Bodmér unokaöcscsei, I. Folkmár fiai, Bán és I. Kozma és azt állították, hogy nekik joguk van azt a földet, mint nemzetségi vagyont becsáron megváltani. IV. Béla király, bármennyire szerette is a túróczi prépostságot, igazat adott nekik és így 1258-ban 9 márkáért magukhoz váltották nagybátyjuknak bossányi részét.IV. Béla király, bármennyire szerette is a túróczi prépostságot, igazat adott nekik és így 1258-ban 9 márkáért magukhoz váltották nagybátyjuknak bossányi részét.
Jó későn, 1275-ben végre megosztozik az eddig együtt szerző két testvér, Bán és Kozma, de csak Divék és Próna körül eső javaikon. Bán kapta Ruda és Bucskfalva helységeket egészen, Delzsény (Dolsyn) nyugati felét, továbbá Próna, Gyucsek és Majtény (Maythech) falvak felét. Kozma kapta Dencse és Koczúr (Kuchure) falvakat egészen, Delzsény, Próna, Gyucsek és Majtény másik felét. Szécs falu közös jószág maradt.
Bán és I. Kozma 1275 után kimaradnak az oklevelekben az élők közt emlegetettek sorából, hanem annál többször fordulnak aztán elő fiaik, különösen Bánnak három fia: Barleus, Jaroszló és II. Bodmér. Ezek közűl Barleus heves, vitézkedő férfiúnak látszik, mert pl. 1294 előtt egy barsi várjobbágyot megölt, úgy hogy e miatt 12 márka vérdíjat kellett fizetnie. Bodmér ellenben békeszerető, jogtisztelőnek tünik elő, úgy hogy 1291-ben az Elefántiak megosztozásukkor fogott birónak választják.
Barleus mindjárt 1277-ben nagy javára vált nemzetségének, mert hű szolgálataira hivatkozva kivitte, hogy őket IV. László király udvara kárpótolta a IV. Béla királytól elvett Laczkócz (Lászlófalva) helységért és egyéb Visagrádhoz tartozó földekért. IV. Béla ugyanis csak igérte a kárpótlást, de nem teljesítette. IV. László e szerint a mulasztást pótolva Barleusnak és testvéreinek, továbbá Kozma fiainak adta a nyitrai vár bossányi, lakatlan földjét. Ez annál értékesebb volt Bán és Kozma fiaira, mert közvetlenül az ő ősi, bossányi birtokuk mellett feküdt.
1295-ben Barleus és Jaroszló megveszik a Bossány szomszédságában eső Felső- (most Tőkés-)Ujfalu egy részét. Az 1297-1301. években az eddig szerzett és örökölt vagyont Barleus és testvére, Jaroszló koczkára tették, sőt el is vesztették. 1294-ben mikor Barleus beleegyezett, hogy a divéki völgygyel szomszédos ugróczvári (ma Zay-Ugrócz) uradalom Trencséni Csák Máté kezére kerüljön, alig gondolhatta, hogy a hatalmas főúr nemsokára őt is kiszorítja birtokaiból. Pedig úgy lőn. 1297 előtt még ő maga is szolgált a hatalmas főúrnak, de aztán 1297-ben vagy 1298-ban egyik rokona, Ákor-ágbeli II. István Csák III. Máté iránt való hűtlenségről vádolta őt éppen az erőszakos főúr jelenlétében. Barleus állítólag visszahárította a vádat a vádolóra s azt párbajra hívta, hűségének nagyobb bizonyságául pedig fölajánlotta Csák III. Máténak várát és összes birtokait. De a jelek szerint Barleus, ha tette is ezt, legfeljebb életének megmentése végett tette s azután odahagyva ősi fészkét a királyhoz, III. Andráshoz menekült. Ez szívesen fogadta s Budán székelő alnádorrá tette. Testvérét, Jaroszlót pedig Miklósfia Demeter, Csák III. Máté hatalmas ellenfele fogadta szolgálatába és a pozsonyi várnagyságot meg az ezzel összekötött pozsonyi alispánságot bizta reá.
Már most a királyi hatalom árnyékában meghuzódva a két testvér megkisérlette vesztett vagyonának visszaszerzését. 1298-99-ben ötször-hatszor megidéztette Kálnay Mihályt, a ki Tőkés-Ujfalut tőlük visszavette. De ez nem jelent meg, s bár a nyitrai káptalan a két testvért újra beiktatta a kérdéses falu birtokába, az mégis csak Trencséni Csák Máté kezén maradt. Aztán Csák Máté és Ákor-ágbeli rokonuk, II. István ellen fordultak és követelték, hogy várukat és jószágaikat adják vissza, továbbá, hogy a Barleus és II. István közt vívandó párbaj ügyét a király személyes jelenléte elé terjeszszék. Mivel a levélben való fölszólításnak semmi sikere sem volt, 1299 április 11-22 közt megjelent Csák Máténál Rátót királyi apród s előadta a "királyi szót". Csák Máté az ilyen fölszólításnak sem engedelmeskedett és Barleus hiába várta fölfegyverzetten és párbajra készen ellenfelét április 26-án. Erre a király az országnagyok jelenlétében Ákor-ágbeli II. Istvánt halálra itélte és jószágait Barleusnak meg Jaroszlónak ajándékozta.
Az itélet tehát megvolt, de nem volt annak foganatja. Háborút kellett előbb viselni, Csák Máté hatalmát kellett megtörni, hogy ez itéletet végre lehessen hajtani. Barleust és Jaroszlót, hogy több katonájuk legyen, 1300 jan. 29-én a hűtlenség miatt lefoglalt esztergomi érsekség esztergomi várának várnagyaivá és így az érseki uradalom igazgatóivá nevezték ki. Barleus és Jaroszló azután 1300 nyarán valóban harczoltak is Csák Máté ellen, és 1300. jun. 19-én megjutalmaztatták magukat Csák Máté szolgáinak elkobzott vezekényi (Barsm.) birtokával, de Csák III. Máté hatalmát egészen megtörni nem birták. Annyit értek el csak, hogy 1300 október 7-21 közt Csák III. Máté a királynak új hadüzenetként hangzó parancsolatjára visszaadta nekik Bossányt és Ujfalut, de a báni völgyben eső Majtényt (Maythe = Motesicz) nem, sőt kijelentette, hogy semmi esetre sem fogja kezéből kiadni.
1301 január 14-én meghalt III. Endre király. Barleus és Jaroszló reményei természetesen füstbe mentek. Jobb jövő reményében 1301. november 7-én átiratják az esztergomi káptalan által III. Endrének Ákor-ágbeli II. István ellen szóló itéletlevelét, de aztán meghajoltak a kényszerűség előtt, meghódoltak Csák Máténak és visszamentek Bossányba gazdálkodni. Itt jó barátságot tartottak egyik öreg szomszédjukkal, Csizicsi (Chyzuch) Romhánynyal (Rohman), annyira, hogy ez őket 1310-ben fiaivá fogadta és örököseivé tette. Jaroszló ezután nemsokára meghalt, de Barleus 1316-ban még élt s ez évben unokaöcscsének, II. Bodmér fiának, Andrásnak kiadja a közös vagyonból örökségét. Jaroszló fiai pedig ebbe beleegyeznek.
Csák III. Máté halála után ez ág visszanyervén összes birtokait, 1332-ben végleg megosztozott. A vagyonból most már csak Bánnak Barleustól és Jaroszlótól származó unokái és I. Kozma ivadéki részesültek, mert a Tőkés-ujfalusi Ujfalussy család alapítója, András már előbb kikapta örökségét. A nyitrai káptalan előtt végbement osztály szerint Barleus és Jaroszló fiai kapták: Bossány déli részét, Próna déli részét, Lehotástúl együtt, a divéki völgyben Végház (ma Koszolna), Delzsény, Szécs és Martateleke falvakat és Temes nevű telepet.
Karácsonyi János