Ungvár / Ung megye

Az ungvári várról az első említést a Gesta Hungarorumban találhatjuk. Anonymus a következőket írta róla: "Akkor Álmos vezér és főemberei Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevu ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái azon a helyen felakasztották. Attól kezdve ezt a folyót az ő nevérol Laborcnak hívták. Azután Álmos vezér és katonái, bevonulva Hung várába, a hatalmas isteneknek nagy áldozatot mutattak be és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvaria vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon".

Kétségtelen, hogy a mai ungvári vár környéke már a honfoglalás idején lakott volt, 1085-ben pedig már Ung megye székhelye lett. A vár a magyarok egyik legfontosabb erődítményévé vált. Erről tanúskodik az is, hogy amikor 1086-ban a besenyők betörtek vidékünkre, az összes településeket elfoglalták és felperzselték, de a várat bevenni nem tudták.

Ungvár királyi város lett és a XI-XIII. századokban a magyar királyok tulajdonát képezte. A tatárjárás után IV. Béla király az ország határainak védelmére kőerodítések, várak építését rendelte el. Ekkor jött létre az új vár a régi földvártól északra, azon a dombon, ahol most Gerény fekszik. A várat délről az Ung határolta.

Az első Ung megyei ispánt 1238-ban említik a levéltári történelmi okmányok. 1290-ben Amodei nagybirtokos nemes tulajdonába került. Helyőrsége részt vett az 1315-1317. évi felkelésben Károly Róbert magyar király ellen. A felkelés vereséget szenvedett és a király a várat és környékét Drugeth Fülöpnek adományozta a rozgonyi csatában tanúsított vitézségéért és bátorságáért. Drugeth hozzálátott a mai vár felépítéséhez. Mivel 1327-ben örökös nélkül halt meg, a vár és a körülötte fekvő birtok öccsére Jánosra, az ő halála után pedig annak fiaira Miklósra és Jánosra szálltak. Az előbbi a Drugeth-nemzetség gerényi, az utóbbi a homonnai ág alapítója lett.

A Drugethek 369 éven át voltak a vár urai. Sokat tettek nemcsak a vár megerősítése, hanem Ungvár fejlődése érdekében is. Gyors fejlődésnek indult a kereskedelem és a kézmuipar. A városban ötvös, szabó, fazekas, borbély, csizmadia, asztalos, bodnár céhek muködtek. A vár építését Homonnai László fejezte be. A Drugeth-család gerényi ága ugyanis a XVI. század közepén kihalt és birtoka átszállt a Homonnaiakra, akik a mohácsi vész után a két pártra szakadt magyarság versengésében Szopolyai János oldalára álltak. Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után a várat vissza kellett volna adni I. Ferdinánd császárnak, özvegye Izabella azonban csak tizenegy év múlva teljesítette ezt az utasítást.

A XVI. században a Drugeth-család olasz mérnökök tervei alapján átépítette a várat. Hatalmas kofalakat emeltek sarkaikon rombusz alakú bástyákkal, kimélyítették és megerősítették a belső vársáncot, átépítették belső udvarát. Az akkori építmények jelentős része ma is áll.

Kárpátalja, az észak-keleti Felvidék, beleértve Ungvárt is, hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott. 1566-ban Drugeth István zsoldosaival és felfegyverzett jobbágyaival kiszorította, majd Nagykaposnál megverte a pusztító tatár hordákat. Drugeth István 1587-től 1605-ig Ung és Zemplén megyék főispánja volt, A korabeli haditechnika követelményeinek megfelelően erős védőrendszerrel látta el a várat, melyet 1602-től Bocskai István birtokolt, majd 1606-ban visszaadta azt fovezérének Drugeth Györgynek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem azonban 1619-ben elfoglalta a várat, Drugeth György kénytelen volt Lengyelországba menekülni.

Meg kell említeni, hogy Drugeth György korának egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb magyar főura volt. Fiatal korában Bocskai Istvánt támogatta, áttért a protestáns hitre, eluzte a katolikusokat birtokaikról, de Pázmány Péter hatása alatt visszatért a katolikus hitre és huen szolgálta a magyar királyt. Mint Habsburg-párti főúr azonban szembekerült az erdélyi fejedelmekkel.

1631-ben Ungvárnak már 1200 lakosa volt. A város tíz utcából állt, melyek közül a várhoz vezetőt Várutcának nevezték el és mindkét oldalát beépítették. A város az Ung jobb partja mentén terjeszkedett, a vártól keletre egészen az Ungig hatalmas park alakult ki.

1679-ben Thököly Imre felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat. A jezsuitákat eluzték, a vár urát, a Drugeth-nemzetség utolsó sarját császárhu magatartása miatt 1684-ben Kassán kivégeztették. 1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, aki megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős mukincsgyujteményt halmozott fel benne.

Az Ung folyó jobb partján magasodó vulkanikus eredetu sziklára épült vár ezekben az években nem sokat változott. Északkeleti oldalról meredek sziklafal, három oldalról mély és széles árok övezte. A külső várat védőfal vette körül öt bástyával. A vár bejárata a déli kaputorony felől található, többször átépített kapuzata felett megmaradt az utolsó átalakítás évszáma: 1592.