Nedec (Niedzica)/ Szepes megye

A galíciai határszélen, azon a ponton, ahol a Dunajec elhagyja Magyarország területét, a víz fölött felnyúló sziklás hegyormon áll Nedec, vagy amint a régi időben a folyó után nevezték: Dunajec vára. Fekvése festői, amit fokoz az, hogy vele szemben a folyó túlsó partján csaknem hasonló, de már omladozó vár tunik fel, a lengyel Czorsztin. A "két szomszéd vár" közeli fekvése s az ebből folyó hol barátságos, hol ellenséges kapcsolatok természetesen regék és népmondák keletkezésére nyujtott alkalmat; közülük legismertebb a gonosz és halála után is galád kalandjait üző Kaszparek históriája, melynek történeti magva Nedec várához füzodik.

Nyilvánvaló, hogy határzáró erődnek készült abban az időben, amikor az egykor lakatlan felsőszepesi Magurát a települők tanyákkal, falukkal benépesíteni kezdték s az uralkodók figyelme az országhatár pontosabb meghatározására és megvédésére irányult. A várat a XIV. század elején Károly Róbert király Itáliából eredt kedvelt és bizodalmas híve, Drugeth Vilmos nádor rakatta, aki sokféle tisztségei mellett az ekkor olasz telepekkel sürün behintett Szepes vármegye ispánságát is viselte. A vár akkor alig állott, másból, mint a máig meglevő öreg toronyból, a hozzáragasztott, kevés helyiségből álló lakásból s egy kápolnából. Az építés idejére biztos adatot szolgáltat a dúsgazdag, de gyermektelen nádorispán 1330-ban kelt végrendelete; ebben ugyanis nem kevesebb, mint hét kővárának felsorolásában ezt úgy emlegeti, mint a dunajeci új zárat.

Majd száz évig nincs hírünk a várról s nem tudjuk, mikor és minő okból váltak meg tőle a Drugethek. Csak 1412-ben hallani újra. a nevét, amikor a Zsigmond király által nagy könnyelmuen zálogba vetett 16 szepesi városért a kölcsönösszeget Dunajec várában adták át Ulászló lengyel király követei a magyaroknak, kikötvén, miként a visszafizetésnek ugyanitt kell megtörténnie. Vajjon akadt-e akkor, aki sejtette volna, hogy az ország testéből kitépett városok visszacsatolására 360 évig kell várakozni a szegény magyaroknak, hát azt, hogy 147 év múlva újra idegen hatalom alá jutnak, ki tudná, mennyi idore.

1451-ben Berzeviczy Fekete János bukkan fel a vár "örökös" uraként. Valószínu, hogy nem egészen egyenes úton jutott hozzá, hanem Giskra révén, akinek - szégyenszemre - hívei közé tartozott. De csak rövid pár évig ült Nedecen, kevés ido múlva a nagyhatalmú Szapolyaiak parancsolnak benne.

1528-ban János király, mielott örökre búcsút mondott volna töméntelen szepesi birtokának, Késmárkot három várral, köztük Nedeccel Laszki Jeromos siradiai palatinusnak adta s megtette a kapzsi férfiút a Szepesség foispánjának is. Szegény Pottornyay István, szepesi alispán, I. Ferdinánd huséges híve két évig nem adta ki kezébol a várat s orizte királyi ura számára. Végül is eros ostrommal csikarta azt ki tőle Kosztka Miklós árvai kapitány. Ennek dacára hütlenségben marasztalták Pottornyayt s kivégezték áruló módjára, ugyanakkor pedig a gazdát cserélő Laszkinak kiadták a donációs levelet Nedecre s egyéb János királytól került javaira.

Laszky Jeromos fia Albert, nem tudván Magyarországon gyökeret verni, lassanként túladott itteni uradalmain. Nedecet 1589-ben Palocsai Horváth György kapta meg, részben korábbi adósságok fejében. Az adásvételi szerződésben fordul elő először a Dunajec elnevezés mellett, a Nedec (lengyelesen Nyedicze) név, valószínuleg a, vár alatti (azóta eltünt) falucska után.

Palocsay György haladéktalanul hozzáfogott a vár renoválásához, megtoldva azt egy téres U-alakra épült két saroktoronnyal ellátott résszel. A kapu felett kőtábla hirdeti, hogy a munka 1601-ben nyert befejezést. 1676-ban zálogjogon indigena bárói (később grófi) család, a Giovanelliek kezébe jutott Nedec. Csak száz év mulva váltották vissza a régi tulajdonos leszármazói. Ez idő alatt megülték a várat úgy Thököly, mint II. Rákóczy kurucai.

Source: Varjú Elemér, Magyar Várak