Murány vára egyike a legmagasabban épült közép-európai váraknak. A Murányi fennsík 938 méter magas Cigánka nevű mészkőszirtjére építették a tatárjárás után 1243-1253 között a Zólyom és Liptó megye felé irányuló kereskedelmi út és a Felső-Rimavölgy védelmére. Legrégibb gazdái - hatalmas birtokokkal együtt - a Jolsvaiak voltak, tőlük a Bebek család kezére került, Albert király özvegye, Erzsébet királyné pedig 1401-ben a huszita Jiskrának adta, amikor Jiskra vezért védelmezőjéül hívta Magyarországra. A husziták megerősítették Murányt, Mátyás király vezére, Szapolyai István azonban később visszafoglalta tőlük.

A XVI. század elején Murány vára a Tornallyaiaké volt örökség révén. A mohácsi vészt (1526) követő zavaros időkben a hírhedt rablólovag, Basó Mátyás ült be a várba, hamis pénzt is veretett egy titkos pincében, és rendszerint innen indult a szomszédos birtokosok megtámadására, a nép sanyargatására. Végre a magyar király Pozsonyból Salm Miklós és Bebek Ferenc vezéreit küldte Murányba Basó Mátyás megfenyítésére. El is foglalták a várat, s Basó Mátyást a vár udvarán fejeztették le 1549-ben. Murány vára 1605-ben ismét új tulajdonost kapott- Rotthal János Jakab báró személyében, s az ő házassága révén a Thurzók, majd a Széchyek lettek a murányi birtok tulajdonosai: A Széchyek uralma Murányban és környékén 1609-ben kezdődött, s ez volt Murány fénykora is. Hatalmas birtokuk volt a Széchyeknek nemcsak Gömörben, hanem a szomszédos vármegyékben is, s így a Széchyek hol a magyar királlyal, hol az erdélyi fejedelemmel tudtak dacolni, avagy felváltva, a hűségükre állni.

Az 1630-as években három Széchy lány örökölte a várat: Éva, Kata és Mária. Közöttük leghíresebbé Mária vált, a murányi Vénusz. A Széchyek ekkor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívei voltak, Széchy Mária azonban csellel átjátszotta Murány várát a királyi nádor -- ma úgy mondanánk: a király helyettese-, Wesselényi Ferenc kezére, és férjhez is ment hozzá. Ez idő tájt Széchy Mária már kétszeres özvegy volt. Wesselényi halála után mindenféle gyanúokok miatt Széchy Máriának el kellett hagynia Murányt, Kőszegen halt meg száműzetésben. 1678-ban és 1682-ben Thököly Imre fejedelem ostromolta meg s vette be Murányt. 1702-ben tűzvész pusztította el mindazt, ami a várban eléghető volt. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharca idején a romos vár parancsnoka, báró Limprecht Rákóczihoz pártolt, átadta neki a várat, Rákóczi pedig gróf Bercsényi Miklóst, fővezérét ajándékozta meg vele. A vesztes szabadságharc után Bercsényi török földre menekült, murányi birtokát 1720-ban a magyar királyhoz hű tábornok, gróf Koháry István szerezte meg. Házasság útján 1826-ban Murányt százezer holdnyi birtokkal együtt a német Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd herceg kapta meg, s a birtok - melynek még a Duna-Tisza közén is voltak részei - a Koháry-Coburg uradalom néven volt ismert egészen az 1940-es évekig. Murány vára azonban rég elenyészett. 250 éve van már romokban.