Kabold vára 1222 és 1229 között épült. Ebben az időben ura Botus fia Pósa gróf volt aki a birtokot Veperddel és Lakompakkal együtt huségéért és szolgálataiért 1222-ben II. András királytól kapta és rögtön egy vizivár felépítésébe kezdett. A vár első okleveles említése 1229-ből származik, amikor a király megerősíti Pósát birtokaiban, köztük "Kabolt" (Kabold), Lakompak és Veperd birtokában is. A várat 1280-ban "Castrum (regis) Kabold", 1302-ben "Castrum Kobold", 1319-ben "Castrum Kaboth", 1447-ben "Castrum Kwbelsdorff alias Kabold", 1491-ben "Castrum Kobelstorff" alakban említik a korabeli források.

A vár felépültével létrejött a kaboldi váruradalom, melyhez több környékbeli település tartozott. A település neve 1263-ban a Kobilica pataknévben bukkan fel. 1280-ban IV. László király Kaboldot a Csák nemzetségnek adományozta. 1289-ben a nagymartoni csata után a várat I. Albert osztrák herceg foglalta el, de 1291-ben III. András visszaszerezte. Ezután a Nagymartoni, vagy más néven Fraknói grófok birtoka volt, majd 1445-ben Fraknói Vilmos gróf a kaboldi uradalmat Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki 1447-ben megvásárolta és általa, miután eladta 1451-ben III. Frigyes német-római császár birtoka lett. Közben 1446-ban Hunyadi János kormányzó Váti Mihálynak és laki (máskép mihályi) Ugron Istvánnak és általuk Linkóháti Benedeknek adományozta.

A császár bécsújhelyi székhelyéhez közel eső Kabold, Fraknó és Lánzsér várainak stratégiai szerepe megnőtt. 1452-ben Kaboldot a Weißpriach család kapta zálogba. 1463-ban III. Frigyestől vásártartási jogot kapott, kiváltságait 1651-ben III. Ferdinánd is megerősítette. A Weißpriach család később Hunyadi Mátyás híve lett, akitől megkapták a vár tulajdonjogát. 1482-ben a várat késő gótikus külsővárral és várkápolnával bővítették. 1529-ben a Bécs ellen vonuló török sereg lerombolta Kabold várát is, melyet a Weißpriach család reneszánsz stílusban épített újjá. 1553-ban kihalt a Weißpriach család és a birtokot több részre osztották fel. Ebben a zavaros idoszakban Kabold rablóvárként, hamispénzverőként muködött, 1599-ben udvarán állítólag még boszorkányt is égettek.

1564-ben báró Devecseri Csóron Jánosé lett a kaboldi uradalom, aki 1568-ban az uradalom területén megalapította Csóronfalva és Kishársfalva településeket. Halála után 1585-ben a birtokot lányai között osztották fel. 1580 körül Kabold lakói is áttértek az evangélikus hitre. 1620-ban Bethlen Gábor serege foglalta el. 1629-ben a várúr fia a várban lőtte le sógorát, Zay Zsigmondot.

A Csóron család kihalása után 1638-ban Kabold uradalma visszakerült Magyarországhoz és a Weißpriach család leszármazottja Ipolykéri Kéry János birtoka lett. Kéry 1654-ben a vár átépítésébe és bővítésébe kezdett és 1656-ra barokk várkastéllyá építtette át. Ekkor Veperd, Csóronfalva, Kishársfalva, Mészverem és Csáva falvak tartoztak az uradalomhoz. A vár történetéhez tartozik az a szomorú esemény is, hogy 1670. április 26-án a várban találkozott a császár ellen szervezkedő Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc hogy a császár előtt tisztázza magát, de akiket Kéry Ferenc a vár ura a vendégjog megsértésével elárult és elfogatott. 1683-ban a Bécs ellen támadó török hadak, miután Bécs alatt véres vereséget szenvedtek visszavonulóban Kaboldon is rajtaütöttek és a gyengén megerősített várat könnyedén elpusztították.