A vármegye dombvidékének végén, a Rába völgye által határolt területen, találjuk II. Endre uralkodása alatt Jaák földjén a Wenczelintől származott Hebed, máskép Jaák (Gyák)-nemzetséget, mely ide Somogyból telepedett volt le, minthogy Kupa vezér leveretése után annak tetemes birtokait kapta meg. 1205-ben Szelestét nyeri az ezen nemzetségből származott Soda (Mike), 1221-ben pedig ugyancsak II. András Jaák a nb. Topoz, Jaku, Ebad, Touna, Gergely és Pousának érdemeik elismeréseül a vasvári Uraj nevű (mai Urai-Ujfalu) földet adományozza s még ez évben szerzi meg a család a vasmegyei Köröselő nevű birtokot Jovane comes fiaitól. ------ Borovszky - Vas vármegye
Bárhogy döntsünk is az alábbiakban a nemzetség eredetét illetően, abban nem kételkedhetünk, hogy amikor a 13. század elején megsokasodó okleveles forrásokban a generatio megjelent, már nagy múltra tekintett vissza a birtokos társadalom előkelő részeként. Az ekkortól felbukkanó személyeket ún. nemzetségi ágakba tudjuk csak összefűzni, a nemzetségen belüli szűkebb és tágabb rokonsági csoportok egymáshoz való viszonyát már nem lehet pontosan rekonstruálni. Karácsonyi János három főágra osztotta a nemzetséget, és ez a felosztás ma is helyesnek bizonyul. Közös nemzetségi birtokaik nagy részét a három főág ősei a jelek szerint a 12. században felosztották, és egyedül Ják maradt közös birtok.
Az ágak között óriási vagyoni és presztízsbeli különbség volt. A Pornó- és Jákmonostori főág felfelé ívelő pályája Jákról indulhatott ki, … (őket) egyértelműen az arisztokrácia soraiba tartozónak számították.
Karácsonyi nagy műve óta a Ják nemzetségről valamivel többet tudunk. Kiderült, hogy tagjai nemcsak Vas megyében laktak, hanem Zalában is, valamint az ország másik részén, pl. Temes, Bodrog és Csanád, valamint Valkó megyében is birtokoltak.
A történeti köztudatban megszilárdult nézet a Ják nemzetséget a Koppányt legyőző Vecellin lovagtól származtatja. Ez a vélemény a krónikás hagyományra megy vissza, és mint látni fogjuk, csupán legenda, amely ellen több érv szól, mint mellette. Ráadásul arra is van némi támpontunk, hogy rámutassunk: a legendaalakulás milyen tényezők hatására keletkezhetett.
A Kézai krónika 40. fejezetében a következőket olvashatjuk: "Vecellin szintén Bajorországból kelt útra, tudniillik Wasserburgból. Somogyban Szent Istvánnal együtt ő ölte meg Kupán herceget, azon a napon ugyanis ő volt a sereg fővezére. Tőle származik és ered a Ják nemzetség."
...az eseményekkel egykorú pannonhalmi kiváltságlevélben a király Hontot, Pázmányt és Orcit nevezi meg fővezérként, Vecellinről mit sem tud. A minden bizonnyal a Koppány elleni harcban "csak" részt vevő Koppányölő Vecellint tehát krónikaíró dédnagyapja tette fővezérré.
Nem arról van-e szó a Jákok esetében is, hogy a 13. század első felében élő német kapcsolatokat vetíthették vissza a múltba, és így született meg a bajor eredet legendája?
Ezzel szemben sokkal valószínűbb, hogy a nemzetség magyar eredetűnek tekinthető. A nemzetség tagjainál előforduló sajátos nevekből (Csunya, Ebed, Kemény, Kopasz, Szabolcs) és a német nevek teljes hiányából ugyanis egyértelműen erre következtethetünk. Jövevény mivoltát kizárólag a krónikákra alapozták, ez alapján feltételezte ezt eleinte Györffy György is…
Miután elvetettük a Ják nemzetség Vecellintől való származtatásának elméletét,5 alig maradt fogódzónk a tekintetben, hogy fényt derítsünk az atyafiság 11-12. századi gyökereire. Maradnak a hely- és személynevekből, valamint a birtoktörténeti adatokból leszűrhető következtetések. A nemzetség Ják elnevezése megegyezik két, a nemzetség által birtokolt falu nevével (1221: Iak, a mai Ják Szent Jakab titulusú templommal, és 1211: Iyak, a mai Tesestyénjákfa része, Szent Mihály titulusú templommal, mindkettő Vas megyében). Kétségtelen, hogy mindkettő puszta személynévből keletkezett magyar névadással, elfogadott vélemény szerint a Jakab személynév régi magyar Jákob változatának rövidüléssel keletkezett becéző alakjából. Mindebből az a következtetés kínálkozik, hogy valamikor a 11-12. században létezett egy Ják(ó) nevű előkelő ember, aki Vas megyében volt birtokos (nevét két faluja is megőrizte) és utódai tőle származtatván birtokjogukat, atyafiságukat róla nevezték el. Nem lehetetlen, hogy a krónikákban Álmos herceg Kálmán király általi megvakíttatását elmondó eseményeknél Kálmán király hívei között szereplő Achilles ispán apja, Jákó volt a névadó ős….Az viszont biztos, hogy valamelyik ős birtokközpontja a mai Jákon lehetett, ahol a monostor mellett, annál jóval korábbi, 11. századi épületet és a Szent Jakab-kápolna 11-12. századi elődjét tárták fel a régészek.
A honfoglalás során a magyarok törzse talált itt magának végleges szállást. A XI. század elején pedig itt telepedett le az a Wasserburgi Wecellin nevu bajor lovag, aki Szent István feleségének, Gizella királynénak kíséretével érkezett Magyarországra. Itt nagy birtokot kapott, mint a királyi testorség parancsnoka, és megalapította a Ják nemzetséget. Ettől a nemzetségtől kapta nevét Ják helység, amelyről okleveles adatok először 1221-bol maradtak fenn.