Álmos, Árpád, Zolta és Taksony

Álmos vezér a honfoglalás előtti magyarok fővezére volt, Árpád fejedelem apja.

Álmos 820 körül született Egyek és Emese fiaként. (Egyek nevének jelentése: "ős", Emeséé "anyácska"; így ezek valószínuleg nem a valódi neveik voltak, csak a késobbi feljegyzések említik így őket.) A legenda szerint Álmos onnan kapta a nevét, hogy anyját, Emesét álmában termékenyítette meg a turulmadár, és megjósolta, hogy a születendő gyermek királyok őse lesz.

Emeséről Anonymus is szól híres müvében, a Gesta Hungarorumban. Ö 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Mágóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Onedbelia vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Anonymus szerint az álomban mindkét mitologikus történet előfordul: a méhből eredő folyó éppúgy, mint a turultól való teherbe esés. Ö azonban az Álmos név eredetére utalva megjegyzi: az almus szó latinul szentet jelent (szent latinul sanctus), és a szent királyokra való álombéli utalás révén lett a gyermek neve Álmos.

Álmos egyesítette törzsszövetségbe a magyar törzseket, és az ő vezetése alatt érték el a Kárpát-medencét. Álmos ekkor már idős volt, és nem volt szabad belépnie Pannónia földjére, hanem még előtte meghalt, megölték, esetleg rituálisan feláldozták. Nem tudni, hogy a születéséről és a haláláról szóló mondákat milyen mértékben befolyásolták az országban később elterjedt keresztény legendák, azaz Jézus fogantatása és Mózes halála.

Álmos halála után fia, Árpád lett a vezér, akinek a leszármazottai évszázadokon át voltak Magyarország fejedelmei, illetve királyai.

Árpád fejedelem Magyarország egyik legjelentősebb történelmi alakja. A magyar hagyományok szerint az ő uralma alatt foglalta el a magyar nép a Kárpát-medencét. Ezt az időszakot nevezzük Honfoglalásnak. A fennmaradt történelmi források alapján hozzávetőleg ötvenöt éven át vezette a magyarokat. Tőle származtatják az Árpád-ház uralkodóit, akik 907-es halálát követően majdnem 400 éven át uralkodtak Magyarország felett.

A legendák szerint Álmos vezér gyermeke, aki körülbelül 840-ben látta meg a napvilágot. Árpád még Álmos fejedelemségének idején megkapta azt a tiszteletet, hogy a törzsszövetség vezetői pajzsukon a magasba emelték, ezzel elismerve Árpád elsőségét. A gyermek megkapta a kettős fejedelemség rendszerében a valódi hatalomnak számító gyula rangot, amely mellett uralkodott egy kende is, aki ebben az időben valószínüleg Kurszán volt.

893-ban Nikétász Szklérosz, a bizánci császár követe Árpáddal és Kurszánnal tárgyalt az Al-Dunánál egy bolgárok elleni hadi szövetségről. A bizánciakkal az egyezkedés még elhúzódott, és közben az Etelközben szállást találó magyar törzsek a Kárpát-medence felé egyre gyakrabban tettek felfedező utakat. Ezeket legtöbbször maga Árpád szervezte, de legalábbis támogatta a gazdag vidék felderítését, hiszen már akkoriban foglalkoztatta a magyar törzsek vezetőit, hogy nyugatabbra vonulnak. 894-ben Árpád szerződést kötött a morvák fejedelmével, Szvatoplukkal, miszerint a magyar és morva hadak együtt kiüzik Pannóniából a keleti frankokat. Ezt a szövetséget a legendák a fehér ló mondájában tartották fenn. Szvatopluk halála után a magyar törzsek megszállták a Felső-Tisza vidékét, és Árpád serege élén 895-ben a Vereckei-hágón át az Alföldre lépett, és elfoglalta a területet.

894-ben érett meg a bizánci-magyar együttmüködés, és Árpád megtámadta Szimeon, bolgár cár birodalmát. A bolgár cárság sorozatos csatavesztést szenvedett a magyar seregektől, és az Al-Duna területét feladták. Ezzel a Délvidék is Árpád népének uralma alá került, de az al-dunai csaták alatt a bolgárok szövetkeztek a besenyőkkel, akik megtámadták az Etelközben élő magyarokat. Sereg híján nem tudták felvenni a küzdelmet a besenyőkkel, és így a Kárpátok hágóin át Erdélybe menekültek, és itt le is telepedtek. A Tisza vidékéig magyar terület lett a Kárpát-medence, és Árpád serege sorozatos csatákat vívva szilárdította meg pozícióit az őshazában.

899 márciusában Arnulf, keleti frank király érkezett a magyar fejedelem udvarába, és arra kérte Árpádot, hogy segítsen neki legyőzni az itáliai király seregeit, és akkor a magyaroké lehet egész Pannónia, azaz a mai Dunántúl. Árpád seregei legyőzték Berengár, itáliai király hadait, és a Lombardiából hazatérő magyar seregek birtokba is vették a Dunától nyugatra eső területeket. Azonban a morvák is szemet vetettek ezekre a területekre, és megtámadták az itt szállást kereső magyarokat. Árpád serege legyőzte a morvákat, és büntetésül elfoglalta azok nyitrai hódításait is, így 900 oszére az egész Kárpát-medence magyar fennhatóság alá került, és Árpád vezetése alatt végéhez ért a honfoglalás.

Árpád székhelye sátrakból állt, és a Duna vonalán minden évszakban máshol állt. 904-ben meghalt Kurszán kende, és ettől kezdve nem választottak új kendét. Árpád kezében összpontosult minden vezetői hatalom. Ezzel alapította meg az Árpád-házat. 905-ben Árpád megtiltotta a magyar seregek portyázó körutait, és békét kötött a környező népekkel. Így Árpádnak adót fizettek a bajorok, az itáliai és balkáni uralkodók. A béke beköszöntésével a magyarok végleg berendezkedtek a Kárpát-medencében. Árpád utolsó nagy csatáját 907 júliusában vívta, amikor a bajor és keleti frank csapatok le akarták rázni adófizetési kötelezettségüket, és meg akarták büntetni a magyarokat. Azonban az egyesített seregeket megállította Árpád hada, és ezzel kétségkívül magyarrá tette a Kárpát-medencét.

Feleségének nevét nem őrizte meg a történetírás. Öt fia született: Levente, Tarhos, Üllo, Jutocsa és Zolta. 907-ben halt meg, és a legenda szerint Óbudán temették el a honfoglaló hadvezért.

Zolta (másnéven: Solt, Zsolt vagy Zoltán) Árpád vezér legfiatalabb fia. Négy idősebb testvére a krónikák szerint Árpád halálakor már nem élt. Ezért apja még életében a fejedelmi székbe ültette Zoltát, aki akkor még gyermek volt. Ezzel a szeniorátus elvét megszegték, azaz a trónt nem a fejedelmi ház legidősebb férfi tagja örökölte, hanem a fejedelem gyermeke. Ebből a későbbiekben Zoltának sok gondja volt, és végső soron ez okozta bukását is. A gyermekfejedelem uralkodása alatt erőre kaptak az ország erős vezérei, főképpen Bulcsú horka. A fejedelmi hatalom meggyengült, és háttérbe szorult. A környező államok vezetői már azt írták leveleikben, hogy a magyarok hordája is arra a sorsra jut, mint Attila nagy birodalma. Egyetlen fiáról tudunk, akit Taksonynak neveztek. Azonban Taksony apja halála után, 947-ben még nem tudta megszerezni a fejedelmi hatalmat, és a szeniorátus elve alapján Fajsz ragadta azt magához.

Taksony magyar nagyfejedelem lett a 10. század közepén. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy Itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínüsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-972 közötti évek valamelyikére szokás tenni.

Minden jel arra mutat, hogy az Árpád halála utáni időszakban a Turul-nemzetség ereje hanyatlásnak indult. Az Árpád és Taksony közötti időszakból csak egyetlen fejedelem, Fajsz nevét ismerjük hitelt érdemlő forrásból. Ez arra enged következtetni, hogy a 10. század első felében a fejedelmi hatalom visszaszorult, névlegessé vált. A hazai és külföldi források sem az Árpád-házi fejedelmekkel, hanem a kalandozó hadjáratok vezetőivel kapcsolatos híreket örökítették meg, így a kor nagyfejedelmeiről kevés hiteles információ maradt fenn.

Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később "király" lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a nagyfejedelemséget valamikor 955 után vehette át, lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként. Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása címü müvéből tudjuk, hogy 950 körül Fajsz (Felicsi) volt a nagyfejedelem. Kizárólag ennek a híradásnak alapján feltételezik, hogy Taksony Fajsztól vette át a hatalmat.

Anonymus szerint "Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről". A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük - Géza és öccse Mihály - nevét örökítette meg. Géza Taksony után nagyfejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink mindegyike Mihály leszármazottja volt.

Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidosebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét "embervér szennyezte be", az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat.

Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyulésen már Géza nagyfejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza nagyfejedelem "az úr megtestesülésének 963. évében ... az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.". Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony nagyfejedelemsége már a 960-es évek első felében véget ért.